Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mögül
furjanos 2011. március 6. 16:44
főleg sötétedés után
már esélytelen vagyok
a védtelen ablak mögül várlak
egyre mélyebb fedezékben
a lakótelepek akár a fegyencek
úgy állnak a roskatag sötétben
egymásra borulnak az utcai lámpák
félelmetes és koszos esték ezek
üvegre tapadnak a szobákból szökő
félhomályra kapcsolt tekintetek
mindenütt bejártam már az utcát
most ismerlek meg csak úgy igazán
mikor a moccanások is rád illenek
meg az árnyak a szemközti ház falán
na és a tétova hangok vagy színek
amik a tieid soha nem voltak
de én összeraklak már bármiből
csak halljalak akár egyetlen szóra
mindent válladra veszel
s oly könnyedén sétálgatsz
az el nem mondhatóban
mint ha tényleg itt lennél most is
a lámpák között a sorban
K.Eszter2011. március 17. 00:10
Igen, olvasom
-- én is próbálkozom: hol értem, hol nem, marad kinek-kinek a saját próbája --
én meg nem is szóltam...
Törölt tag2011. március 15. 14:03
Törölt hozzászólás.
furjanos2011. március 15. 13:48
pedig próbálkozok :-)))
K.Eszter2011. március 7. 21:56
ha tényleg itt lennél most is...
Uram, akkor gyakrabban szólhatna! :)
pepo2011. március 6. 19:14
s oly könnyedén sétálgatsz
az el nem mondhatóban
mint ha tényleg itt lennél most is
a lámpák között a sorban
Törölt tag2011. március 6. 18:22
Törölt hozzászólás.
furjanos2011. március 6. 18:02
köszönöm a remek meglátásokat...
starlit2011. március 6. 17:03
vágyakozás a másik után... Tetszik!
Babett2011. március 6. 17:00
Nagyon jó vers! Hiány és érzelem kavalkád.Emlék a múltról amit szerelemmel ölelsz át.
Talpas2011. március 6. 16:59
:)
furjanos2011. március 6. 16:57
ez bizony jó észrevétel, köszi a figyelmet :-)
Talpas2011. március 6. 16:54
Szia!
Azt hiszem, egy nagy ziccer maradt ki a végén. A ''sorban'' jelentheti azt is, hogy egyesével, és ez az el nem mondhatóban történő sétálgatáshoz könnyen kapcsolható.
Persze a vers nagyon jó:)
kapocsi.ancsa2011. március 6. 16:50
''én összeraklak már bármiből
csak halljalak akár egyetlen szóra ''
mintha..
Szép.