mikor végleg elmentél

furjanos•  2009. november 16. 20:09

csak figyeltem ahogy megfordultál
s kiszakítottad magad belőlem
csak álltam és figyeltem ahogy távolodsz:
nem is sejtetted mily nagy terhet cipelsz
(válladon vitted jövőmet)
elnyelt a hajlott ívű alkony
visszafordulni sem vágytál
csak arra a pillanatra vártál
hogy mikor tűnik el pálcika-alakom
a hátad mögötti kiürült térben
kifosztottál s kincseimet
átadtad a csupasz árvaságnak
kiszolgáltattál ennek
a roskatag ócska világnak

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242009. december 12. 17:03

Nekem a második sor tetszik a legjobban!
Nagyon kifejező és szép az írásképed! Gratulálok!

janow2009. december 12. 16:48

Versed eszembe juttatta, mily lényegre törő és mégis milyen találóan lírai a magyar nyelv. Te aztán leírod itt kimerítően, miért mondunk szakítást egy kapcsolat végén. (Nem a szerelem végén, mert annak nem véges a természete)
Érdekes, ahogyan nyitva marad a gondolat a kiszolgáltatottsággal... Mit tartogat ''...a roskatag ócska világ...''?

Versedet olvasva elszontyolodik az ember, milyen szegényesen is fejezzük ki magunkat sokszor!

Azt hiszem, azért anyanyelvünk ürügyén azt is sikerült leírnom, milyen hatással volt rám e döbbenetes vers.

Üdv a szomszéd jégtábláról!

furjanos2009. december 12. 16:02

de hogy...?

furjanos2009. november 17. 14:56

Hát nem:-)

furjanos2009. november 17. 14:55

Tudom barátom, de nehéz...

Törölt tag2009. november 17. 13:45

Törölt hozzászólás.

Soultribe2009. november 17. 13:20

Szépen, lassan távolodik, hangtalan, hogy az utolsó előtti pillanatban egy fájdalmas, fülsüketítő morajlással (hallottam, felriasztott már álmomból) a teljes lényünket agyonnyomva tudassa velünk örökre: vége!

Elhamvadni, János, aztán újraépülni a hamvakból, ez a küldetésed. A többi maradjon a papíron, hogy emlékezzünk rá mindannyian.

furjanos2009. november 17. 12:11

...örülök Neked kedves Ancsa...

kapocsi.ancsa2009. november 17. 12:00

Ismét látható képek..

''(válladon vitted jövőmet)
elnyelt a hajlott ívű alkony
visszafordulni sem vágytál
csak arra a pillanatra vártál
hogy mikor tűnik el pálcika-alakom ''
Megfog mindig.

furjanos2009. november 17. 11:24

Napsugár: tudom, hogy tudod...
Köszönlek...

furjanos2009. november 17. 11:23

...köszönlek drága Edina...

pom_pom2009. november 16. 20:44

Én tudom, hogy a világ mindig keresztbe tesz,csak az a kérdés,hogy mi magunk nem teszünk-e keresztbe önmagunknak??Ez már talány marad és hiába fordítunk hátat önmagunknak nem távolodunk,csak amennyire a saját korlátaink engednek bennünket...és az nagyon szűk tér...
Üdvözlettel:Napocska

Törölt tag2009. november 16. 20:44

Törölt hozzászólás.

furjanos2009. november 16. 20:36

...igen...:-(

dreaming582009. november 16. 20:35

...csak fáj...de nagyon :(

furjanos2009. november 16. 20:13

...mert nem nooormális a vers sem lehet...

Mindig nagyon kedves vagy Margaréta!
Köszönöm!

furjanos2009. november 16. 20:13

Köszönöm drága Barbara!
És Te ezt érted..., tudom...

Ölellek...

Törölt tag2009. november 16. 20:11

Törölt hozzászólás.

szebarb2009. november 16. 20:10

Csak remélni tudom, hogy minden egyes verssel könnyebb leszel.

Remekműveket szül a fájdalmad.