Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
lépcső
furjanos• 2010. február 16. 14:24
házunk faláról szegénységünk
megtiltotta a kőport
s a durván bemart vakolat barázdáin
szerelmüket élték mindenféle bogarak
a kora tavaszi naptól
sokszor melegebb volt a fal
mint benn a kályha
kerítésünk sem volt
csak a pénztelenség
szabott határokat
de az itt belül nem látszott
gyakran ültem a nyersbeton lépcsőn
és néztem anyámat ahogy tereget
majd mikor visszament a házba
gyorsan megfordítottam a ruhákat
szakadt részükkel egymással szembe
a szomszédok könnyedén beláttak az udvarra
anyám előtt soha nem szégyelltem magam
a bicikli nem volt otthon és apám sem
amikor józan volt
olyannak képzelhettük magunkat
mint egy család
mindegy volt a szegénység
nem számított anyám aggódó mondata:
- mi lesz így velünk kisfiam?
elvakított minket a ritka nyugalom mámora
majd a lépcsőn ülve nekidőltem a falnak
és figyeltem hogy apám
munkából vagy kocsmából jön haza
2010. február 16.
janow2010. február 16. 21:24
Ismerős.
Érdekes prózavers. A falon csintalankodó bogaraknak se hiányoznak a rímek, ütemek, stb. formai cifraságok. Elragadó idill. Érdekes, én is ilyen körülmények közt nőttem fel és csak felnőtt korban tudatosult bennem, hogy az valójában nyomortanya volt. ''elvakított minket a ritka nyugalom mámora '' Így igaz Jánosom.
Szemüvegen pára: janow
furjanos2010. február 16. 21:03
rá lehet, de nem lesz jó...
furjanos2010. február 16. 20:00
Gondoltam drága Barbara!
szebarb2010. február 16. 17:49
Majdnem ''szomszédok'' voltunk akkor, illetve majdnem egy házban laktunk. Ezek szerint.:-(
Zseniális!
irenke2010. február 16. 17:24
''lépcső''...Rajtad keresztül rálépünk,mégis....
fölfelé viszel!
furjanos2010. február 16. 15:23
hát Sanyi..., vannak ilyen gyermekkorok:-(
sajnos
kormanyossanyi2010. február 16. 15:07
Nem tudok mit mondani...az én gyermekkorom is ilyen volt....
koni12010. február 16. 14:34
Végig sírtam soraid! :-(
Törölt tag2010. február 16. 14:32
Törölt hozzászólás.
dreaming582010. február 16. 14:27
...
Black2010. február 16. 14:26
nagyon...