Kandinszkij-kórtan

a kasza ívét ne kövesd.
homlokegyenest rohansz
a végképp sötétek mögé.
betontömbök az arcokon.
mindenféle nehezékek húzzák
a félelmet a függönyök mögé.
csak a rések maradnak;
abban is kihúnynak
a denevérsuhanásnyi fények.
az ablaktalan tekintetek
már a létrák tetején állnak.
vagy inkább inognak.
a meg nem foghatóba hiába
és tökéletesen esélytelenül kapaszkodnak.
míg végül a körmök inak
addig nem feszülnek
míg el nem pattan az éjszaka
utolsó fedezéke.

ezután már az következik.