jel

furjanos•  2009. november 25. 20:27

zsebemben a sorompó zajával
közelítek az újszülött
vasútállomás felé
a ködvajúdta éjszaka
testes térkövekre szűri a fényt
magány bólint a hajlott hátú
villanyfák magasából:
tisztul a tér

még látni nem;
csak épp feltételezni
hogy a megmagyarázhatatlan síneken
elnyújtózik a párhuzamos végtelen
egy-egy vagon fordul ki a ködből
színültig öntve csönddel
mindennek csak képzelt formája van:
és csupán egy sípszóra vár
a sarkosra kopott világ

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2009. december 28. 19:56

Kedves Gordon, ennek igazán örülök!
Legalább valaki nem néz hülyének...:-)

Colletus2009. december 28. 19:28

GRATULÁLOK!!! Számomra ez az érzés leírhatatlan volt, de te megtetted helyettem! Köszönöm János! Ugyanez a varázs hat át engem is a vasút kapcsán! Remek vers lett!

furjanos2009. december 2. 19:13

...próbálok válogatni:-)

furjanos2009. november 26. 16:21

igen kedves Etka...

Etka2009. november 26. 16:09

...szép...látom...

furjanos2009. november 26. 15:59

Más, de mégis ugyanaz, és mégis más!
Érdekes átalakuláson megyek keresztül...

furjanos2009. november 26. 09:13

örülök, ha így látod Barbara...!

furjanos2009. november 26. 08:31

köszönöm

furjanos2009. november 25. 22:42

köszi Sanyi...!

janow2009. november 25. 22:12

Sanyi kimondta a szót. Érdekes és elgondolkodtató.(mint tőled minden)
Ahogy váltogatsz a konkrét kézzelfogható és az elvont közt, az valami eszméletlen. Hol van a kint, a bent, a fent, a lent...

Törölt tag2009. november 25. 21:47

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2009. november 25. 21:01

Törölt hozzászólás.

szebarb2009. november 25. 20:47

Húha János, más ez a versed, de ahogy Sanyi is írja, tényleg Te vagy, ez tényleg!
hogy is mondod? méregerős!

Ölellek

dreaming582009. november 25. 20:38

...a képeid... :) :(

kormanyossanyi2009. november 25. 20:36

Ez tényleg Te vagy...Nem tudok mást mondani...csak olvaslak...