Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
jel
furjanos 2009. november 25. 20:27
zsebemben a sorompó zajával
közelítek az újszülött
vasútállomás felé
a ködvajúdta éjszaka
testes térkövekre szűri a fényt
magány bólint a hajlott hátú
villanyfák magasából:
tisztul a tér
még látni nem;
csak épp feltételezni
hogy a megmagyarázhatatlan síneken
elnyújtózik a párhuzamos végtelen
egy-egy vagon fordul ki a ködből
színültig öntve csönddel
mindennek csak képzelt formája van:
és csupán egy sípszóra vár
a sarkosra kopott világ
furjanos2009. december 28. 19:56
Kedves Gordon, ennek igazán örülök!
Legalább valaki nem néz hülyének...:-)
Colletus2009. december 28. 19:28
GRATULÁLOK!!! Számomra ez az érzés leírhatatlan volt, de te megtetted helyettem! Köszönöm János! Ugyanez a varázs hat át engem is a vasút kapcsán! Remek vers lett!
furjanos2009. december 2. 19:13
...próbálok válogatni:-)
furjanos2009. november 26. 16:21
igen kedves Etka...
Etka2009. november 26. 16:09
...szép...látom...
furjanos2009. november 26. 15:59
Más, de mégis ugyanaz, és mégis más!
Érdekes átalakuláson megyek keresztül...
furjanos2009. november 26. 09:13
örülök, ha így látod Barbara...!
furjanos2009. november 26. 08:31
köszönöm
furjanos2009. november 25. 22:42
köszi Sanyi...!
janow2009. november 25. 22:12
Sanyi kimondta a szót. Érdekes és elgondolkodtató.(mint tőled minden)
Ahogy váltogatsz a konkrét kézzelfogható és az elvont közt, az valami eszméletlen. Hol van a kint, a bent, a fent, a lent...
Törölt tag2009. november 25. 21:47
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2009. november 25. 21:01
Törölt hozzászólás.
szebarb2009. november 25. 20:47
Húha János, más ez a versed, de ahogy Sanyi is írja, tényleg Te vagy, ez tényleg!
hogy is mondod? méregerős!
Ölellek
dreaming582009. november 25. 20:38
...a képeid... :) :(
kormanyossanyi2009. november 25. 20:36
Ez tényleg Te vagy...Nem tudok mást mondani...csak olvaslak...