ízek

furjanos•  2010. január 18. 15:57

Megterítesz, tányért, kést raksz
porcelánfehér reggelen.
Ragyogó, piros almát darabolsz
(ilyen az otthon íze).
Kávéillatot kavarsz,
de csak csöndesen;
nehogy felébressz.
Halkan kilépek a szobából,
jéghideg csempére hűlt valóság.
Oldalára borult üvegpohár a reggel.
Mezítláb érkezik a felismerés:
nekem kellett volna terítenem,
és a spájzban az almák
már túl ráncosak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2010. január 29. 19:03

köszönöm mindenkinek

furjanos2010. január 27. 12:31

köszi:-)

narnia2010. január 22. 12:49

fini :))

furjanos2010. január 22. 12:42

iegen kedves Ancsa; meghitt ízek...

furjanos2010. január 20. 17:37

én is Janow!

furjanos2010. január 19. 16:53

úgy a jó kedves Irénke!

furjanos2010. január 18. 21:32

bele kedves Éva...?

janow2010. január 18. 20:01

Szeretem a ráncos almákat is így télvíz idején.:-)
Kellenek ezek a hétköznapi csodák:-)

furjanos2010. január 18. 19:57

Utána bizony kedves Koni:-)

kapocsi.ancsa2010. január 18. 17:55

''Kávéillatot kavarsz,
de csak csöndesen;
nehogy felébressz. ''
Meghitt ízek :)

irenke2010. január 18. 17:27

Mennyei ''izek''..minden érzékel érezhető!
Maradandó....

dreaming582010. január 18. 17:20

''jéghideg csempére hűlt valóság.''

...hidegébe én is beleborzongtam :(((

koni12010. január 18. 16:31

Persze csak a ragyogó, piros almát!! :-)

koni12010. január 18. 16:29

Azt az almát én is megkóstolnám, persze csak a kávé után!! :-) Gratulálok.