ha még lennél...

ha még lennél és szólhatnék
a márványcsönd repedéseiből;
megkérdezném mikor
váltam feleslegessé?
és miért nem mondtad
hogy túl távolra merészkedek?
és hogy túlságosan elvékonyodnak
a köztünk feszülő hidak
most elmosódó pálcikaalakom
tétovázva botorkál a semmiben
a nulla határán dülöngélek
szememből kiúszik a horizont
hanyatt esik lendületem
szándékosan kerülöm magam
esélyeim kereszteződésében
táskátlan állok tanácstalan
mindenből kibomlik
valami végérvényes csend
valami törhetetlen kétségbeesés
valami pótolhatatlanság
árvaság félelem magány
valami átütő huzat minden
csak a követési távolság marad
mindig éppen ugyanannyi