félhomály

furjanos•  2010. június 29. 17:27

az este beálltával zárom az ajtót
a kulcs még mindig illik a zárba
szobányi nappalt hagyok magamnak
csak te vagy elérhető és senki más
de ez éppen elég a teljességhez
a több már sok is lenne
a kevés pedig szóba sem jöhet ha itt vagy
minden kívül marad ami nem ide illik
félhomályra kapcsolom magam
megnyugszom jelenléted ívei alatt
az utolsó csepp fürdővíz is elszivárog
porcelán arcodon hűvösödik a víz
csak nézlek mozdulatlan érintelek
válladról csúszik a nehéz törölköző
könnyedén utána kapok
apró lábaid alatt maradék víz
összecsorog egy pillanatnyi várakozás
nyugalmad alárendeltje vagyok
letisztul a zavart világ
párhuzamosok keresik egymást
én is helyet találok a maradásban
sarkosra kopnak a bizonytalan formák
itt vagy megvagy minden rendben
lehajtom fejemet semmi-baj-tested
nyugodt vállain
s az elalvás előtti utolsó pillanatban
apró szavaid részei között
egész vagyok veled a suttogásban

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Marie_Marel2010. július 11. 11:45

megnyugszom jelenléted ívei alatt

De szép sor!

összecsorog egy pillanatnyi várakozás
nyugalmad alárendeltje vagyok

Meg ez is...

janow2010. június 30. 00:00

''nyugalmad alárendeltje vagy'' Ez rettenetesen megtetszett. Persze az egész vers is.

Gratulálok ehhez a hétköznapi idillhez.

szebarb2010. június 29. 20:51

teremnyi csend ült le benned?:-)

Na jó, nem úgy mosolyogtam. tudod!