Egy találkozás margójára

Megérkezel, megérkezek. Évek óta
vártunk erre a pillanatra. Arcodon
reszket az elhagyatottság, most még
csak könnyezel, a sírást a végére
tartogatod. Átölelsz, nem fordulok
el. Iszonyú döntés a maradás. Hajadba
kap a harangozás. És összeérnek a bőrök.
Itt is ott is kapaszkodás. Megpróbálok
úgy ölelni, hogy ne vedd észre, pedig
épp azt akarom. Azt, hogy érezd. Érezd
mennyire egyedül voltam, amíg ide nem
értél. Le kellene ülnünk, de a szemedbe
nézni lesz a legnehezebb. Nem bírom a
könnyeket. De ha a homlokodat nézem,
azt észre veszed. Inkább álljunk, mintha
ennyi elég lenne. Dehogy. Zátonyra futunk
mind a ketten. Úgy teszünk, mintha itt sem
lennénk. Állunk ás várunk a következő moz-
dulatra, ami még a sírás előtt érkezik.
Amíg zsebkendőért nyúlsz, én addig leülök.