Csak ne ma

 

furjanos•  2011. december 7. 07:08

Mi csokit kaptunk, te virágot. Hányszor lesz

még így drága anyám? Meddig tudod titkolni

előlünk a szemeidben gyűlő könnyeket? És

hová fordulsz, hogy ne lássuk megtört arcodon

zátonyra futott hajónkat? Mikor süllyedünk

elég mélyre, hogy eláruld végre titkodat? Tudom,

mi történt a virággal. Megtaláltam a kukában.

Mi, árulók viszont megettük a csokit. Persze nem

azonnal. A fal felé fordultam, hogy azt hidd, már

alszok. Apám még mindig issza a sört. Árnyéka

vibrál a tévéfényben. Néha dörmög valamit, de

nem érteni. Szívdobbanásaim közti némaságban

csöndben figyelek. A húgom már tényleg alszik,

átfordulva egy másik világba. A takaró alatt még

sírsz tenyereid közé zárva. Vége az adásnak,

végérvényesen beáll a csend. Horkol az asztalra

borulva. Egy vékonyka résen át figyelem lélegzeted.

Odakint halálos sötét, csupán egyetlen lámpa fénye

ragyog a szemközti ház falán. Kérlek, ne ma halj meg

 

anyám.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2011. december 7. 11:16

nagyon örülök...

Kicsikinga2011. december 7. 09:54

Sallangmentes szívszorító, és nekem az ilyenre a könnyeim is kíváncsiak...

Köszönöm szépen Neked!

Törölt tag2011. december 7. 09:45

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. december 7. 08:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. december 7. 08:21

Törölt hozzászólás.

Pera762011. december 7. 08:03

Gyermekkori szomor-nehéz montázs.
Csoki, virág. A gyerekek megeszik. Mert gyerekek. A virág a kukába kerül. Minden a helyére. Hova való.
Te figyeled a világotok és már akkor, mint kicsi felnőtt: leszűrsz sok tapasztalatot. Érzel. Értesz. Aggódsz. Szeretsz. A csokiárulás után is. Miközben zizeg a a lelkiismeret csomagolópapírja.
Tőled szokatlanul egyszerű. Érthető minden sora. Nincs túlbonyolítva.
És a vége, a vége csattan.
Ima. Az ellentétekre.
Köszönöm, hogy olvashattalak.

furjanos2011. december 7. 07:48

pont.

pepo2011. december 7. 07:18

Egy vékonyka résen át figyelem lélegzeted.

Odakint halálos sötét, csupán egyetlen lámpa fénye

ragyog a szemközti ház falán. Kérlek, ne ma halj meg