átváltozások

Átalakult ez a hely. Sokkal nyugalmasabb,
békésebb. Valahogy olyan, mint a frissen
mosott ruha. Mint ha új lenne. Száztíz évesek
lettek a fenyők, a padokról lepergett a festék.
Szívünk rajza is töredezett lett rajta. A kavicsok
nem mozdultak, nem sokan járnak erre. Nem
is ismerik meg a szerelmet, amit ringatott száraz
karjain ez a park. A vasútállomás kerítése szinte
már összenőtt a virágágyásokkal. Unalmasabb hely
nincs ebben a városban, de még az országban sem.
De szebb és harmonikusabb se. Éppen úgy mint mi.
Mi voltunk itt az egyetlen és legutolsó látványosság.