a magányosok (Munch után, szabadon)

a megszokások hoztak minket ide és
nem az a csók ami érvényét veszti
ha sarkig nyitjuk arcunkat a horizont-
nak messze viszi a tekintetet tőlünk
háttal állsz én mögötted a roppant
esélytelenségben szólnék de mit? vagy
hogy? mittudomén mittudodte persze
ismerem még ezt a ruhát de a fésű már
nem ugyanaz és az ív sem ami a hajadban
most eltakarja rég felejtett érintésemet
ez a fekete szél most az úr mindenekfelett
kedvére hoz-visz-cserél bármit és nem tudom
mi lesz ha ezt a legutolsó esélyt is elbukom