A hiába után

furjanos•  2011. október 30. 17:07

Persze nem mondtad és nem is ígérted.
Vállaidon a megkönnyebbülés, talpadon
egy ki tudja hol és merre kanyargó járda.
A hátadat látom, várom a visszafordulást,
ahol még egyszer elejthetem azt a szót,
amit akkor tartottam lángoló arcod elé,
amikor mindig szemben álltál velem. A
tér egyre szűkebb és minél távolabbra
érsz, annál hangosabban kell kiáltanom
azt, amit suttogva sem hallottál meg amíg
összeértünk a forró lángok rőzsekezdetén.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kalimpali2011. október 30. 19:33

nagyon jó vers

furjanos2011. október 30. 18:47

így van, egyet értek, kedves Ancsa.

kapocsi.ancsa2011. október 30. 18:07

A ''hiába'' után is az ember újra elindul..a megtorpanások küszöbéről is újra, és újra indul mindenki

Törölt tag2011. október 30. 17:23

Törölt hozzászólás.