Érzelemtár

Álmosan…

Álmatag szemeim kiszáradt medrében

Bujkál a fáradtság, jó mélyen lapul…

Nem látom a lapot, amelyre nemrégen

Írtam a sorokat lankadatlanul…

Roskadó polcomról arcomba mosolyog

Rég használt szemcseppem fehér kupakja

Levéve helyéről csak arra gondolok;

Mindenki alszik, nincs aki beadja.

Így aztán gyáva mód aludni indultam

Nyújtottam kezem a kapcsoló felé

S lépteim közben a megszokott ritmusban

Raktam le lábam a kulcstartóm elé…

Rangjához nem méltón terült el a földön

A tőled kapott fényképes ajándék…

S Arcodat meglátva suttogta egy ösztön:

„Vedd csak fel onnét, eltörik, nem játék”…

Felvettem, eltettem, baja ott nem eshet

Én pedig leültem székembe vissza

S azóta itt ülök terajtad merengve

Gyönyörű két szemed mily szép és tiszta.

Két képet tartok a kezeimben rólad,

S nem kell a szemcsepp sem, már tisztán látok

Szerelmes könnyeim táplálnak folyókat

S hiányod váj nekik szemembe árkot.

2011-08-24

Aludnék…

Vasárnap este vigadóra tértek

Valahol a lányok és a legények.

Aludnom kéne, hisz dolgozom holnap,

S ezek még mindig hangosan dalolnak

Megvetem az ágyam, pihenni térnék,

De úgy üvöltenek, minthogyha kérnék…

Ugatnak a kutyák, ők is azt várják,

Hogy abbahagyják végre ezt a lármát.

Csönd. Elhallgat a zene. Ennyi lett volna?

Csak a zenésznek akadt egy kis „dolga”!

Onnan folytatja ahol abbahagyta,

Mért nem alszik inkább az istenadta?!

Nem haragudnék én, ha szombat lenne

De mért most vigadnak, vasárnap este?!

Mikor minden ember, pihenne éppen,

Miért zaklatnak fel ilyenteképpen?

Ezért tartunk ott, ahová kerültünk,

Egymástól ennyire elhidegültünk.

Önző lett az ember, nem érdekli más,

Fontosabb a zene és egy kis ivás…

2011-07-10

A három „K”

 Nem hosszú egy év, de ha sok rossz történik

Milliószor olyan sok időnek tűnik.

Minden nap szenvedés, kín az is, hogy élünk

Jól tudjuk mi vár ránk, mégis mást remélünk.

S bár minden rossz után jön valami jó is

Előfordulhat, hogy nem túl nagy a dózis.

De elkeseredni ekkor sem célszerű,

Hisz kesergéstől lesz életünk keserű.

Lépjen hát életbe a három „K”-s törvény,

Különben elvérzünk magunkat gyötörvén.

Keménység, Küzdelem, Kitartás e szavak,

Ezekkel kell élnünk, ki nem teszi; hanyag.

Az élet bennünket nem kínál sok jóval,

De van kit pengével, van akit golyóval...

Rájuk gondolván még tűrhető a sorsunk,

Nyissuk ki a szemünk, mielőtt elporlunk!

2011.06.28.

Lehet sorsunk boldog, de lehet mostoha
Egyvalami biztos; nem hagylak el soha!
Amíg e világon létezik szerelem,
Amíg csak létezem, hordozlak szívemen.

Rajta is, benne is a te neved lészen,
Míg átfolyik rajta minden vér egészen.
Már az első percben tudtam, hogy Szeretlek,
S tudtam, hogy el téged sohasem feledlek.

Ha becsukom szemem, csak téged látlak,
S gondolatban, halkan súgom, hogy imádlak.
Átölellek százszor, csókollak ezerszer,
S így tennék újra és újra végtelenszer.

Lehetek szomorú és lehetek fáradt,
Bágyadt lelkemnek a te szíved vet ágyat.
Ezért hát kedvesem megígérem neked,
Történjék akármi, én itt leszek veled.

Mindig veled leszek, a szívedbe zárva,
Ezen a világon, sosem leszel árva.
Karjaim ölelnek, óvnak, védnek téged
Vigyázok rád, nem kell semmitől sem félned.

2010.06.12.