Változás

fufenka•  2019. április 10. 21:24

Változás


Végtelen változás vájja a lelkem,

végtelen változás húzza a testem.

Minden változik és minden fáj,

a test, a szellem, hit és a táj.

Nehezem viselem, oly nehezen,

még elnyűtt álarcom is levetem.

Keresem a pontot, de az is vándorol,

énem belső templomomhoz zarándokol.

Imám  kéri, hiszi s vágyja a változást,

lelkem türelmetlenül várja az áldomást,

de az önmagammal vívott harc tán még hátra van

s ez a legnehezebb...


Saját labirintusomból kitörni, 

saját énemmel tükörként szembesülni.

Csak saját harcom szabadíthat meg,

a lent félelmeitől, a lét kétségeitől

a mátrix világ vetített rémségeitől....


Csak az itt és most; a jelen számít

így a múlt már többé nem csábít, 

és a jövő rettegése nem ámít...


Isteni útmutatás, merre vagy?

Kérlek, most magamra, kérlek, ne hagyj!


Kartal, 2019. 04. 10.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

fufenka2019. április 11. 20:08

@Mikijozsa: köszönöm, hogy olvastàl, köszönöm véleményed!
Üdv: Zsuzsi

Mikijozsa2019. április 11. 07:56

semmi nem tántoríthatja el az elszántakat, tovább lépni kell, gratula a vershez

fufenka2019. április 11. 06:27

@Zsuzsa0302: köszönöm és viszont kívánom! Zsuzsi

Zsuzsa03022019. április 11. 06:22

Elgondolkodtató, bölcs versedhez szeretettel gratulálok . Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa