Szétszakított gyökerek

Már százhat éve sújtott le a rideg toll

papíron metszve hegyet, völgyet, síkságot.

Döbbent csend könnyei hulltak Kárpátok alól,

s a szél azóta is hordozza e titkot.

Határok változtak, s rideg, néma kő

választott el testvért, hagyott ott házat.

De gyökeret nem téphetett az idő,

a lélekben nem építhettek gátat.

Harang ha kondul, minden szív felel,

határon innen, s a hegyeken túl.

A közös nyelv még most is átölel,

ha a történelem vihara is dúl.

Bár papíron új világot szabtak,

Elvéve földet, múltat és jelent,

Igaz lelkek magyarok maradtak,

mert az összetartozás él idebent...