Szeles Szabaton

Fütyül a szél, hajlítja a zúzmócsipkés fákat,

Csontig hatoló vihar bontja ki a szárnyát.

Végigsöpör a tájon, port emel az égre,

Mintha haragudna az itteni vidékre.

Zörget a szélúrfi minden zárt ablakot,

Felkavarja az alvó, csendes tegnapot.

Hajlik a sok fa, táncolnak a lombok,

Az égen rohannak a tépett felhőrongyok.

Ám ez a szeles idő nem csak puszta lárma,

Új levegőt hoz a fáradt, régi tájra.

Kifújja a lelkünkből a maradék gátat,

S tisztítja végre a porfogta világot.