Sárkányének a tükörvilágon túl

Fülben zúgó ének, mint távoli tenger,

Nem a vér lüktet: a sárkányének emel.

Rezgés, amely hív és áttör minden falon,

A belső fül szélén vágyakozó hangon.

Egy dimenzió reped, mint ősrégi jég,

És az elmén áttör a végtelen ég.

A hanghullám kitágul, az idő is más,

Nem is itt vagy, de ott sem – ez csak áthallás.

Tükröződik a lényed, ezernyi arcban,

Minden pillanat elágazó, új harcban.

Párhuzamos univerzum szőtte háló,

Hol megvolt, mi nem lett, s a más is énvaló.

Lélegzetnyi szünet, és a csend tiszta, mély,

A sárkány dalában minden titok felér.

Hallod a másikat, aki te lehetnél,

Túl a valóságon, őslélek ébred fel...