Örökölt sors

Kölcsönvett ruhában járjuk mi a táncot,
félelemből szőjük a végtelen láncot.
Ismételjük a mások elvárt szavait,
feledve szívünknek igazabb dalait.

A felmenők által megírt ez a sorskönyv,
lelkünkben miatta szakad fel a sós könny.
Az ős-mintáinkat némán utánozzuk,
másolt életünket teherként hordozzuk.

Meglátjuk tükörben az idegen arcot,
felismerjük a némán megvívott harcot.
Nem akarunk tovább másolatok lenni,
üres minták szerint sorban menetelni.

Ébred már a valós lét utáni akarat,
hogy áttörjük végre a múltból vert falakat.
Saját életünk kell éljük, szabad akarat
mostantól nem hajtom tiló alá nyakamat :)