Kitartás

A kitartás csak annyi tán,

hogy megyünk Jóisten útján.

Hitet keresve a lelked után,

a süllyedő világ dágványán...

A fény, mely alagútból kivezet,

A hit, mely el nem engedi kezed.

Egy ölelés, egy forró éjszaka,

segíthet át az elmúlás évszakán...

Kapcsolódj össze a hiteddel,

s dacolhatsz a rémisztő hideggel,

mely kihűt, elidegenít s elhagy.

De ember csak társaiddal maradhatsz.

Ahol szív szívet tart, 

Ahol a hát hátat véd

Ahol a kéz kezet óv,

S ahol ember ember marad!