fufenka blogja

Vers
fufenka•  2016. február 10. 10:34

Az érem két oldala...

Az érem két oldala...

Mindenhol harag, irigység és düh lángol,
csupasz félelem és védekező harc táncol.
Nyugalom, emberek! Elég a vitákból,
hiszen szebbet álmodtam én eme világról...

Csak megértés kell s elfogadó türelem,
legyen hétköznapi boldogság, úgy üresen...
Ne feltételekkel szabdalva, csak lásd meg
a szépet, az esélyt és reményt, lásd üdének!

Sokszínű fényként ragyogjon csak az egyén,
hisz a sok fényből nyaláb lesz az élet egén...
Tudd, minden árnyalatra szükségünk lehet
s a Te igazad nem egyedüli bölcselet...

Kartal, 2015. 07. 02.

fufenka•  2016. február 9. 09:45

Biztatás magamtól magamnak...

Biztatás magamtól magamnak...

Újraálmodott remény zakatol,
míg homályos jövőkép maszatol.

A változás keserédes méze
olvad a számban, a létem része.
Elengedés ereje lehet a kulcs,
elmállott már a szorító papucs...

Kátyús úton loholva szlalomozok,
egy teremtő jövőről álmodozok.
Már csak élnem, mernem és hinnem kell,
hiszen az ÉLET rohanva szökell!

Kartal, 2016. február 8.

fufenka•  2016. február 4. 22:34

zavart remények

zavart  remények

megújuló remények rohannak
a neuron fraktál hálózaton
melyek nemes lélekben fogannak
a közvetített gondolatok
tovaszállnak, nem hallgattatnak
elillant lélek lenyomatok
zavart világban nem hallhatnak

az elrobogott vágyvonatok
elől a sínpálya elfogy
kisiklott szeretetcsomagok
repülnek szanaszét valahogy
próbálj csak elkapni egyet
nyíljon ki szívedben
gyökerezzék a mosolyodban
pompázz csak ezernyi színekben
s üljön talizmánként tarsolyodban

2015. 08. 25.

fufenka•  2016. február 3. 07:51

Leléptél

Leléptél

 

Leléptél!
hideg lábbal
hideg ágyról
hideg szívvel
hideg vággyal
Lenéztél!
míg én felnéztem...,
sebemet feltéptem.

A könnyben úszó éjszakák,
szerető omlett visszavág.
Szunnyadó, érzéki simítás
hiány, csend és néma sikítás...

Ez a létszakasz lezárult,
zokogó lelkem elárvult.
A lelkemig vájó csönd van,
s a vágy is kicsúszott alólam...

Kartal, 2016. 02. 02.

fufenka•  2016. február 1. 14:16

Jeanne d'Arc

Jeanne d'Arc

 

A puskaporos világ,

hátán hordott egy leányt.

A százéves háború,

a vérrel vázolt ború

csak edzette az angyalt,

s hite népet vigasztalt...

 

Ifjú parasztlány látomása,

a francia hon tisztulása,

Orléans-t felszabadította,

a Loire-mentét megnyitotta,

s Károly kezébe jogart adta...

 

Boszorkánnyá kiáltatott,

a sors alá máglyát rakott.

Léte hamar bevégeztetett,

s kit végül az egyház boldoggá

avatással kényeztetett...

Kartal, 2016. 02. 01.