fufenka blogja

Negyven éves lettem én,
sok látószög fénytükrén,
s tán tisztább hittel bölcsebb,
remény szerint, már Zöldebb.
A sok-sok harc és dac
már-már arcomra fagy,
a szív a kulcs,
az elme a múlt játékán dereng,
de még vív a lélekkel
a repedő lékekkel,
így suhan az élet.
A mosoly már értékesebb,
a gyermeki ölelés,
mint Isteni ajándék,
mely szeretetre tanít,
s hamis vágy már nem vakít.

Én vagyok...

Lelkem hangja
mindig mondja:
Szabad lenni,
tenni, merni.
Béklyót tépni,
nagyot lépni...

Isten hangját
meghallani,
szíved rangját
megvallani...
Tiszta hittel
dacolván
a nihillel!

Ki is vagyok én?

Ki is vagyok én?
Egy verselő kutató,
vagy kutató verselő?
Szappanfőző-krémkeverő,
vagy csak szabadságot kereső
tudást szomjúzó, alkotó szerető?
Teremtő alkotás húzza szívem,
ábrándozó elmémhez híven...
Keresem utam,
keresem magam,
szívemből szóló dallam,
hittel burkolt balzsam
szólít meg éteri dalban...

Búcsúzom, óvodám...

Búcsúzom, én kedves óvodám,
mely szobám helyett voltál szobám,
a családom melletti család
s így lett nekem is sok jóbarát...

Barátok, labda, kacagás,
hajtogatás, festés, faragás,
dalolás és sok kirándulás,
élményszerző játszva-tanulás..

Búcsúzom, én kedves óvodám,
óvónénik és kedves dadám,
iskola kapuja vár már rám,
majd befutok még alkalomadtán...

Kartal, 2016. 06. 20.

Szülinapi csecse-becse
születésnapomra

Szülinapi költemény
önmagamnak küldeném,
önmagamnak küldeném
masnival a külsején...

Így jártomban-keltemben
idősödő testemben,
idősödő testemben
s tán érettebb lelkemmel...

A külsőség elinalt
és szeretetet fialt.
Szeretetet fialt
így a kényszer kihalt...

Szülinapi csecse-becse,
vajon így is kellek-e?
Vajon így is kellek-e?
Szólít a vers jellege...

Mosollyal a tarisznyámban,
az életem sodrásában,
lépegetünk négyen tovább,
szeretetben idébb-odább...

Kartal, 2016. májusa