fufenka blogja

egy hörcsög, aki 

tücsökként él gondtalan,

hangyákon tapos...

hangyasav csípni

kezdi csipás szemeit

agyatlanságban

vajon felfogja,

hogy télen mi vár reá...

felkopik az áll?!

ha nyitott szemmel 

és odafigyeléssel

hegedült volna

betevőre is

jutna zord télen meleg

zeneszó mellett...

zörög a redőny

a szélúrfi dühödten 

időt változtat

fáj a csont s a fej

frontvonalban a frontok,

ízület kattog 

vajon holnapra

mit hoz nemes szélörvény?!

változó világ

csak szájkarate,

s a faágak maradnak

valós helyükön 

Szennyes múlt és foltozott jövő,

a jelenben felnőtt cselszövő

tisztítja a múlt mély sebeit,

gyógyítja jövő betegeit.

Az "itt és most" varázsszérummal,

csak lenni az örök zérusban,

az időkerék közepén,

a létezés nagyköveteként.

Hol az isteni teremtő fény

lehet a megújító remény.

Mindegy hogy hol...

Világközepén vagy peremén,

mindegy, ha hittel-telt esemény, 

ha a létezés, mint nyeremény,

léleknyi mosolyt csal az arcra.

S a szennyes múlt, foltozott jövő

nem számít csak a pillanatkép,

mely múlt és jövő felett átlép!

Meghasadt szerep,

vajon hol lehet

a középpontom?

M'ért járom a poklom?!

Minden jó és mégis, 

m'ért hamis a tézis?!

Mi is ez a fétis,

m'ért nincs csak szintézis?!

Járnám az utam,

de sok a párhuzam...

Melyik út merre, s hogyan,

hogy ne hagyjam ott a fogam...

Lét-gondolatok, 2024

az álarc álarca

Jelen élet, árnyék világ,

hol is nyílik az a virág?

Létről szóló parázs viták,

s hódít a talmi boldogság..

Eközben könyörgő imák

jelzik, hogy a botló hibák

a keresett való világ:

távoli, kiszáradt virág...

Az álarc mögött fulladozó,

vetített létben mulatozó,

talán egyszer csak megtorpan.

A szíve-lelke felhorkan,

Isten keresésbe csobban...

Rávetül bölcs öregkorban,

ezt kereste gyerekkorban:

a jelenlét öröme 

a felvett hívság közönye

számít röpke, földi pályán,

isteni létezés álmán...

Kartal, 2024. január 16.