Józan parasztasszonyi gondolatok

Áttekintés: így ötven fele közeledvén,

nem érdekel, "a falu" mit suttog felém.

Sokáig vasaltam élre a patyolat szoknyát,

hogy kirakat-portámat hibátlanul lássák.

De elfáradt bennem a külső hajcihő,

az asszonyember lassan csak-csak rájön, ő:

Nem a díszes gúnya, nem az mi igazán tart,

hanem az a mély gyökér, ami odabent hajt.

Világéletemben csak kutattam, ástam,

mint aki jó vetőmagot keres a puha sárban.

Kiválogatni az ocsút, megtalálni a tiszta okot,

érteni a világot, megérteni a sorsot, miként forog.

Ez a mindent-tudni akarás ma is hajt előre,

de nem érdekel már "a világ megfelelősége".

A tű fokát bizony egyre nehezebb már meglelnem,

összefolyik az apró betű hirtelen a  kezemben.

Fáradtabb a szemem, mindenhol szemüvegem keresem,

de odafent a Jóisten ezt bölcsen elrendezte:

Mert a "kinti-világ" néha lassan ködbe is vész,

de idebent sokkal kevésbé lesz fontos "a házrész"...

Befelé nézek már, ott nincs kinek megfelelni,

csak a saját lelkemet kell végre elrendezni.

A belső kamrámban rakom most a tiszta rendet,

hol a megismert önmagam hoz jóleső, igaz csendet...