Párhuzamosok találkozása

friendly•  2018. május 16. 15:45

A gyermekkori barátságok nagyon erős kötelékek,még akkor is, ha a felnőtt életünkben nincsenek ennek
kézzelfogható jelei, melyek erős érzelmi töltete akkor is mélyen bennünk marad, ha átmenetileg, vagy tartósan nem ápoljuk őket. Legalábbis én így érzem.
Egy másik településre költözés, az önálló felnőtt életkezdés, a családalapítás, a mindennapi munka és munkahely, az élet kisebb- nagyobb terhei hozzájárulhatnak,hogy egy barátság megszakadjon,mert mindenki éli a saját életét, küzd a mindennapi problémákkal.
Ugyanakkor a hiányát is érezhetjük, mint ahogy így voltam ezzel én is. 20 évesek lehettünk, amikor utóljára találkoztunk, most 67 vagyok.
Ahogy nyugdíjba mentem, gondoltam egy merészet: megszerzem a telefonszámát, kezdeményezek egy találkozást, valahol megvacsorázunk és beszélgetünk. Nagy ívnek tűnt az az 50 év, ami át kellett hidalni.
Izgultam.,hogy fogadja a kezdeményesést, mennyire változtunk meg, tudunk-e még mit mondani egymásnak?
És tudtunk. Kabátzsebemben ott lapult a vers, amit ez az alkalom ihletett. Beszélgettünk. Úgy, mintha mindennap találkoztunk volna eddig is. Azután odaadtam kicsit feszengve az összehajtott papírlapot, rajta a verssel. Eltette, de akkor nem olvasta el. Ott folytatódott minden, ahol abbamaradt. Jó érzés volt, ma is az.
És akkor, következzen ezzel kapcsolatban a vers.



Hatvan év élettel megrakodva
Hulltunk most vissza gyermekkorunkba.
Ahol még kerek volt minden labda,
De már figyeltünk a közös hangra.
Egy tekintetre, egy nevetésre
Mit őrízhettünk, szívünkbe vésve.

Az emberi élet oly sok pályán halad
A sínek szétválnak, a barát elmarad.
Hangulatok, színek, kis titkok és szavak
Tüntek el a múltba egy pillanat alatt
Az észre a tények józanítón hatnak:
A párhuzamosok sosem találkoznak.

Az élet meg pörög, újabb állomások
Jönnek velem szembe fáradt arcvonások
Én meg némán állok, nézek a tömegbe,
Mert rá koncentrálok, hisz Ő is lehetne.
Őt kerestem gyakran,minden tekintetben

Változott a színpad, a sebek begyógyultak
A régi barátok újból találkoztak,
Az eljövendő évek új értelmet kaptak.
Eljött az az idó, amikor kimondtuk:
A párhuzamosokat pedig megtagadjuk!











Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

friendly2018. május 17. 23:58

@Rozella: Érzékenyen megírt értékelésed köszönöm.
Üdvözlettel és tisztelettel:Gábor

friendly2018. május 17. 23:50

@dreaming58: Köszönöm,hogy szántál rá időt és elolvastad!
Üdvözlettel:Gábor

Rozella2018. május 17. 21:45

Az írásodból , de főként a versből úgy érzem több volt /talán most is több/ mint barátság... Nekem érdekes lenne most egy ilyen találkozás... azt hiszem én félnék a csalódástól... az ember sokszor életen át őrizget egy érzést, egy képet, egy illúziót... Szépen megírtad.

dreaming582018. május 17. 09:34

Érzem írásod igazságát. :-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom