friendly blogja

Ki szemmel ölt sebzett
Madarat gyenge ágon
Vagy tőrt döfött,hogy
Másokat szíven találjon,
Most ismét talpon,hogy
Az öntudat előtte porba hulljon.

Eldugott imakönyve a fiók mélyén,
Számüzetését soha nem értvén.

De trombita szól,új jelszavak
És az élen ismét ő halad,
Más úton,más irányba,
Ami eddig volt,elillant mára.
Imakönyvét most előkotorja,
A könyv megroppant derekát leporolja,
Átöltözik és szószóló lehet újra.

Új arcéllel most átoson,
Mint búvó patak az ormokon.
Imádkozik,hogy ő legyen
    - a főelem-
Az új periódusos rendszeren.
      

.

Az égre nézek,feketét látok
Az égen sötét felhőhullámok
Őrjöngenek iszonyú táncba
És lenn a szél muzsikája
Pergőbb ritmusra vált át.

Ó tenger szelek
Kik kopaszra nyírjátok a fákat
Vagy sivatagon tornyokat emeltek
Erőt mindehhez honnan vesztek?
Tán rejtélye ez a végtelennek.

Csillagot keresve ődöngök tovább
De villám cikázik bíboromra
S tompán vágódik be agyamba a felismerés:
Ahol e tánc van,lélekzene
Függönye az ég pereme
Halandónak nincs belépőjegye.

A villám játszik,ölni szeretne
Habos a szája és vért kívánva
Hajtja vágya vasparipája
Árnyak lebbennek köddé válva
És fák hevernek földre alázva
A tűzkígyó fut,halált okádva.

Ha majd mindennek vége lesz
Ha már a szív is félni kezd
Adj tenyerembe egy csillagot
Mely szikráival
Kiszáradt agyvelőmbe
Elveti a reménymagot.