friendly blogja

Több évtizeden át középiskolai tanár voltam. Gyakran találkoztam olyan diákokkal, akik mindig nagyon lazák voltak és a figyelmükért, aktivitásukért nagyon meg kellett dolgozni.Szerettem ezeket a kihívásokat és talán
elmondhatom, a legtöbbször sikerült jól megoldani az ilyen helyzeteket.
Történt egyszer,hogy diákigazgató választáshoz kellett bemutatkozó verset írni az adott évfolyamnak. Még volt 10 perc az órából, még ehhez jött egy 10 perces szünet. A nehézség az volt, hogy az ő nyelvükön, az ő stilusukban kellett megírni, kicsit viccesen, iróniával a bemutatkozást. 15 perc alatt született meg a "mű".
A díjam az volt, hogy a korábban passzívak is elismeréssel, mosolyogva néztek rám. Ennél nem kell több!


Padon fekszem,fülem nyitva
Pattog a szó,mint a szikra
Lidércálom,vakegér,
Engem ugyan el nem ér.

Hogyha viszket,megvakarom
Sose mondom ,hogy "akarom"
Az én agyam mindig rest,
Tespedt lélek,roggyant test.

Jön az ofőnk,szája tátva
Villámot szór pillantása.
Szemrehányás minden szava,
Kushad mindenki a padban.

Ha a kedvem kicsit pajzán
cuppan a csók párom arcán.
Megállunk a folyosón,
Összebújunk nagy mohón.

Nem lesz itt már semmi meló
Kimegy mindjárt ez a tahó.
Ne pattogj már,legyél laza
Leesik rólad a gatya.
 
A sok munka energia,
Ettől fárad el a bika.
Mindjárt dél lesz,jön a zaba,
Kéne hozzá egy kis pia.

Itt a tavasz,hű de jó
Pihen a sok naplopó.
Éjszaka tánc,nappal álom
Holnap suli,alig várom.