Átváltozás

Ki szemmel ölt sebzett
Madarat gyenge ágon
Vagy tőrt döfött,hogy
Másokat szíven találjon,
Most ismét talpon,hogy
Az öntudat előtte porba hulljon.

Eldugott imakönyve a fiók mélyén,
Számüzetését soha nem értvén.

De trombita szól,új jelszavak
És az élen ismét ő halad,
Más úton,más irányba,
Ami eddig volt,elillant mára.
Imakönyvét most előkotorja,
A könyv megroppant derekát leporolja,
Átöltözik és szószóló lehet újra.

Új arcéllel most átoson,
Mint búvó patak az ormokon.
Imádkozik,hogy ő legyen
    - a főelem-
Az új periódusos rendszeren.
      

.