fredok blogja
GondolatokTitkaink
Bíborvörös füstöt fúj a naplemente,
betakarja szilvakék éj...
Telített vágyak úsznak a végtelenbe,
vággyal nyitott még pár szemhéj.
A falon érzékiségre nyitott ajtó,
halk zene árad ki rajta...
Szélesen öleli a szobát a tangó,
az erotikának rabja.
A kandallóban izzó kíváncsi parázs.
lángokat vet, kapva kapván...
Tűzforró ölében éjszakai varázs
az úszó éjszaka tatján.
Lábujjhegyen jön felém a parfüm illat
a hálószoba ajtaján...
Kis felhőkbe terelgeti titkainkat
a francia ágy bársonyán...
Latin zene feszít szerelemre vágyón,
érzelmek búgnak húrokon...
Elakadnak az éj szőtte nedves hálón
és a rózsaszín szirmokon.
Gyertyalángok lejtenek keleti táncot,
a pezsgős üveg behűtve.
Szőnyeg alá rúgtam az erkölcsi láncot,
testem a vágyé remegve...
Néha
Néha megnézem a régi fotókat...
Néha még hiányzol is talán.
Néha nem veszem be az altatókat,
néha harcol velem a magány..
Néha látom is szerelmes magunkat...
Néha még elönt a tüzes vágy.
Néha a dallamos zene is untat,
néha pedig nyom az üres ágy...
Néha bánt ezernyi titkos gondolat...
Néha belül a hangod hallom.
Néha szinte érzem édes csókodat,
néha még az ajkam is tartom...
Néha veszettül becsaptad az ajtót...
Néha meg étteremben ettünk.
Néha okosan elmondtad a frankót,
néha ezeken, jót nevettünk...
Néha úgy érzem, hogy ezt már nem bírom...
Néha egyedül iszogatok.
Néha ezeket versekben leírom,
néha ezekbe belehalok...
A felejtés ára
Ha elfelejtettél valamit,
ami régen fontos volt
de mára "árnyéka sem maradt",
emléke most visszaszólt!
- Vajon, ma hogyan érzed magad,
megélt csodáid nélkül!?
- Az életednek minősége:
Megromlott-e, vagy szépült?!
- Emlékeid tán felejtetted?
- Ugyan, ne ámítsd magad,
hogy abból mi annyira jó volt,
mára semmi sem maradt!
- Felejteni aztán nem könnyű,
annak bizony ára van!
- Törli azt is, mi szép és jó volt,
nemcsak azt mi mázatlan!
- Emlékezz hát úgy a múltadra,
hogy főszereplő voltál,
saját kalandfilmedben
és máig benne volnál!
Hibáim
Tétova idő izzadó homlokán,
rettentő ráncok gyűrődnek mogorván.
Az életem rám csavarja a múltat,
hajótöröttként, ki part felé mutat.
A túlélésemnek van becses ára,
mert a jövő eljön nem is sokára!
Kérdőn, kíváncsian emlékeimre,
hibáim sorolva múltba tekintve...
Hibáimat én soha nem tagadom,
ha kell, versbe írom és elszavalom!
Akkor is ha közben folynak könnyeim!
A Teremtő megbocsátja vétkeim,
mert az én szívem szerető és tiszta.
Fáradt lelkem így adom neki vissza.
Törött szív
Nem szégyen, szegény vagyok és szegény is voltam.
Nem örököltem és így most sincs mit adhatnék.
Mivel földi gazdagságra sohasem vágytam,
talán a szegénységről igazat írhatnék!
Gazdagság híján szívem szeretetét adtam,
ha valaki kért tőlem, egy darabot törtem.
A tiszta lélek súgta igazságban bíztam,
szavaim is igazak és igaz a csöndem.
Mikor a szívemből az utolsót törtem,
annak adtam aki szeretetre éhezett.
Szívem elfogyott, az élet pedig mögöttem,
mint a hit, mely másokat reménnyel éltetett...