Verses szappanopera (2.rész)

A ranchon van ezer állat,
Lát lovakat és marhákat,
Lát sok cowboyt, ahogy lóval
Borjakat fognak lasszóval.

Megszólít egy helyes srácot,
Mondja, uram, ho, találok,
Olyat, kivel beszélhetnék:
Magam is munkát keresnék..

"Menj a házba, " -így szól a srác,
"Don Alfonsóra ott találsz,
A könyvelést nézi éppen,
Irodája szegletében.+

Don Alfonso ház gazdája,
Vastag könyveket vizsgálja,
Ahogy látja, a lány ott van,
Vénülő szíve megdobban.

Mert ez a lány, szépek szépe,
Hasonlít volt szerelmére,
A szegény Maria Cruz-ra,
Mi lett vele? Azt nem tudja.

Lucecita szép mosolya
Hatással van Alfonsóra,
Fel is veszi szobalánynak,
Majd csinos egyenruhát kap.

Ez nyugtatja a lány szívét,
S hogy az irodából kilép,
Találkozik úrnőjével,
Köszön is illendőséggel.

Ám az úrnő, Dona Ana,
Köszönését nem fogadja,
Orrát gőgösen felhúzza,
Így távozik egyet fújva

A ranchon telnek a napok,
Lucecita dolgozgat ott,
Jól kijön a társaival,
Úgy látszik, hogy nincs semmi baj,

Ám az egyik szép vasárnap,
Jó nagy sürgés-forgás támad,
Rohangálni nem is győznek,
Törölgetnek, sütnek, főznek.

Enrique úrfi érkezik,
Szép pejlován büszkén feszít,
Enrique az ifjú doktor
Hazajött a nagyvárosból.

Enrique del Santivanez
Kinek sok nő a rabja lesz,
Hódít izmos alkatával,
Bájos, fénylő mosolyával