Forgatókönyv-sablonok kicsit másként

A cigányok világa.... nos, egyszerre romantikus és ijesztő, legalábbis, ahogy én látom.  Számos alkotót megihletett a művészetük és a kultúrájuk: daliás vajdák, karcsú, lobogó, fekete hajú táncoslányok, titokzatos jósnők, akik már a századik életévüket is betöltötték. És, bizony, hallottam a cigánytörvényről is: ha az asszony megcsalja férjét... de nem is kell megcsalnia, elég, ha a férj ezt gyanítja.... Itt ez a dal: A Hold fia eredetibeni: Hijo de la Luna Mecanótól, amit (talán kissé sután) lefordítottam.

Mecano: Hijo de la Luna

Tonto el que no entienda
Cuenta una leyenda
Que una hembra gitana
Conjuró a la luna hasta el amanecer
Llorando pedía
Al llegar el día
Desposar un calé

"Tendrás a tu hombre, piel morena"
Desde el cielo habló la luna llena
"Pero a cambio quiero
El hijo primero
Que le engendres a él
Que quien su hijo inmola
Para no estar sola
Poco le iba a querer"

Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer
Que te haga mujer
Dime, luna de plata
¿Qué pretendes hacer con un niño de piel?
Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah

Hijo de la luna

De padre canela nació un niño
Blanco como el lomo de un armiño
Con los ojos grises en vez de aceituna
Niño albino de luna
"Maldita su estampa, este hijo es de un payo
Y yo no me lo cayo"

Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer que te haga mujer
Dime, luna de plata
¿Qué pretendes hacer con un niño de piel?
Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah
Hijo de la luna

Gitano al creerse deshonrado
Se fue a su mujer, cuchillo en mano
"¿De quién es el hijo? Me has engañao' fijo"
Y de muerte la hirió
Luego se hizo al monte con el niño en brazos
Y allí le abandonó

Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer que te haga mujer
Dime, luna de plata
¿Qué pretendes hacer con un niño de piel?
Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah
Hijo de la luna

Y las noches que haya luna llena
Será porque el niño esté de buenas
Y si el niño llora
Menguará la luna para hacerle una cuna
Y si el niño llora
Menguará la luna para hacerle una cuna

Ezer ős meséli,

Bolond, ki nem érti

Mikor egy cigánylány

Égre felkiáltván,

Holdat hajnalig kérleli,

Sírva arra kéri,

A barna bőrű férfi.

Legyen, ki őt elveszi.

„Tied lesz a férfi, a barna legény,”

Így szólt a Hold az éjnek egén,

„Cserébe odaadd

Az első fiadat

Kit hozol világra,

Ne legyek magányos,

Mint ahogyan látsz most,

Óvni fogom imádva.”

Hold, te anya lennél,

Ám sose szenvedtél,

mint nő, ki hús-vér,

Mondd nekem, ezüstfényű Hold,

Egy gyerekkel mit kezdenél?

Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah

Ezüst holdnak fia.

A cigány apától szült egy fiat,

Fehérbőrű lett, mint mész, mint viasz,

Ezüstszürke szemek olajbarna helyett,

Holdsápadt testű gyermeket,

Az apa szava bántó: „Ez a fattyú egy gádzsó!

Biztos nem tőlem való.”

 Hold, te anya lennél,

Ám sose szenvedtél,

mint nő, ki hús-vér,

Mondd nekem, ezüstfényű Hold,

Egy gyerekkel mit kezdenél?

Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah

Ezüst holdnak fia.

A cigány üvöltött nagy mérgében,

Kés pengéje villant meg kezében!

„Mondd, utolsó szajha, ez kinek a fattya?”

És az asszonyt leszúrta.

Karjában a gyermek, úgy ment fel a hegynek,

És kitette az útra.

Hold, te anya lennél,

Ám sose szenvedtél,

mint nő, ki hús-vér,

Mondd nekem, ezüstfényű Hold,

Egy gyerekkel mit kezdenél?

Ah-ah-ah-ah, ah-ah-ah-ah

Ezüst holdnak fia.

És ha éjjelente a Hold kerek,

Azért van, mert boldog a kisgyerek,

Ha a kicsi sírna,

A hold bölcső lesz, vele ringva.

Ha a kicsi sírna,

A hold bölcső lesz, vele ringva.

Ilyen filmforgatókönyv is van (erőszakos, durva sportról), ugyanakkor letöröltem a várólistáról, hiszen bár az automata moderátor erotikusnak vélte, valójában az erőszakos tartalma miatt kerülhet tiltásra, én meg szankcióra.

Ketrecharc
 Lámpák árasztják az özön fényt,
Önkívületben a közönség,
Nyolcszögű pályán háló feszül,
A srác arcára árnyék vetül.

 A nagy dobásra itt az esély,
Ketrecben várja a vad veszély
,Ellenfele lesz címvédőnek
.Reméli, hátha most ő győzhet. 

Mondd, fiú, mi volt, ami vonzott?
Hogy választottad ezt a sportot?
Társaid vannak, kik bántottak,
És megmutatnád, náluk jobb vagy?

 Vagy tán szerelmed vesz rá téged,
Hogy csinálj ilyen őrültséget?
Vagy jöttél hátrányos családból?
Vagy jöttél csak úgy, kalandvágyból? 

Jön a címvédő, a szörnyeteg,
Mellette törpék a nagy hegyek,
Feje és izma is kőkemény
,Nincs nála durvább a földtekén.

 Mit tudni róla? Börtönviselt!
(Pletyka csak, ne adj ennek hitelt!)
Úgy lép a ringbe párductarkán,
Száz tetoválás hátán, karján.

 Fiú, ezt még meggondolhatod,
Lásd, nincs esélyed, feladhatod,
Mondd, ki az edződ, menedzsered?
Hogy így akar kitolni veled?

 A zene visít, a vad metál,
A harc kezdődik, szív is megáll.
A címvédő szörny egyből támad,
Esélyt se adva ifjú srácnak.

 Ám a fiú sincs puha fából,
Ügyesen siklik szorításból,
Címvédő karját hogy lefogja,
Másik kezével megsorozza. 

Így ér véget az első menet,
Szól már a bíró, új kör mehet!
A fiú üt-rúg, ezt nem tűri
A címvédő és földre küldi. 

A szörny nem kegyelmez a srácnak,
Ököllel esik az arcának,
Bár folyik vére az orrából
A srác kibújik szorításból. 

Ő esik neki címvédőnek,
Megismerteti vele foldet,
Menetnek vége s edzők szólnak
A srácnak: csak így tovább, jó vagy!


Végső menet, mindkét fél fárad,
És a címvédő orvul támad,
Felemeli az ellenfelét,
Aztán a földnek csapja fejét!.

 Közönség döbben, bíró számol,
Halk sóhaj se száll el a sráctól,
A ringorvosnak annyi dolga:
A fiú szemét hogy lefogja.

Jön aztán egy más hétvége,
Enrique mennyegzőjére,
Készül, de nincs semmi kedve,
Inkább tequilát keresne.

Érkezik is a tequila,
S ki hozz be? Lucecita,
A srác nézi a szép lánykát,
És feledi tequiláját.

A lánynak pirul az arca,
A fiút ő is akarja,
S mikor a srác őt átfogja,
"Ne tegye ezt, kérem!"- mondja






Ám az ellenállás gyenge, 
Ő is kész a szerelemre, 
Peregnek a tiltott csókok,
S mindkettőjük arca boldog. 

Ám ekkor jő, Dona Ana, 
Enriquének édesanyja.
,Rájuk nyit s döbbenten ámul,
Azon, ami elé tárul. 

"Ebből elég!"- ekkép kiált, 
S megragadja Lucecitát, 
S ezt ordítja dúlva -fúlva: 
"Takarodjál, te kis....FRUSKA!






Így ordít Ana a lánynak:
"Többet ide ne tedd lábad,
El kell, hogy hagyd a házat ma,
Te parasztok koszos fattya!"

Ana fordul Enriquéhez,
"Mit műveltél, , mondd mivé lesz,
A kapcsolatod Lolával,
S az ő nemmes családjával?

Most bemész a kápolnába,
Ott Lola már vár rád várva,
Megkötitek házasságot,
Ne érje sz a családot!"




Az esküvőt megtartották,
S nem volt felhőtlen boldogság,
Összeszedve kis holmija,
Útra készen Lucecita.

Társaitól elbúcsúzik,
Két szeme a könnyben úszik,
Buszra száll, megy a városba,
Vajon hogyan fordul sorsa?






Eltelnek a napok-évek,
Enrique érzi, kiégett,
Lolával ő csak veszekszik,
S munkájába temetkezik.

Lola, az ő hites párja,
Hogyha megy abirtokára,
A szüleit is lenézi,
Más is ember, azt nem érti.

Alázza a szolgálókat,
Örül, hogyha mást mocskolhat,
Gyűlölik is a cselédek,
Kikben gyűl a bosszú-érzet.

Mexikó nagyvárosában
Enrique a nagy kórházban
Egy műtéttel épphogy végez.
Máshoz hívják a nővérek.

Az új beteg, senki fia,
Munkahelye a maffia,
Más klán juttatta ily sorsa:
Vezére a Sötét Rózsa.

Van már neki menyasszonya
A szép, barna hajú Lola,
Egy dúsgazdag család lánya,
Szép ugyan, de gőgös dáma.

Enrique az ifjú, deli
Apját-anyját megöleli,
"S mondd, Lolával jól megy dolgod?"
"Jól."-feleli, bár nem boldog 

Megy, s az ebédnek nekilát,
S megpillantja Lucecitát,
Fekete haj, karcsú alak,
Szemében a napsugarak.

A srác szeme lány mosolyán,
A szép, hófehér fogsorán,
Szerelem ez pillantásra,
Fényesebb, mint nap világa.

Santivanezék, hogy esznek,
Egyről- s másról beszélgetnek,
Enrique szól: ki ez a lány?
Nála szebb sosem volt talán.

Luz María de la Hoya-
szól az anyja- Csak egy szolga,
Gondolni rá nem érdemes,
Csak a pénz s rang az érdekes.


Vasárnap van, kora este,
Enrique már visszamenne,
Vissza is megy lakására,
Ott vár rá Lola, arája.

Lola éépen szépítkezik,
S nézegeti ékszereit:
"Mondd, Enrique, hogy jobban áll
Gyémánt nyakék a smaragdnál?"

"Bíztos, szívem." szól Enrique
De máshol jár esze s szíve,
Lola körötte dorombol,
S ő Lucecitára gondol.

Nem látott még olyan szépet,
Kedvest, mosolygóst, szerényet,
IStenem, de boldog lenne,
Ha nem volna eljegyezve!

A ranchon van ezer állat,
Lát lovakat és marhákat,
Lát sok cowboyt, ahogy lóval
Borjakat fognak lasszóval.

Megszólít egy helyes srácot,
Mondja, uram, ho, találok,
Olyat, kivel beszélhetnék:
Magam is munkát keresnék..

"Menj a házba, " -így szól a srác,
"Don Alfonsóra ott találsz,
A könyvelést nézi éppen,
Irodája szegletében.+

Don Alfonso ház gazdája,
Vastag könyveket vizsgálja,
Ahogy látja, a lány ott van,
Vénülő szíve megdobban.

Mert ez a lány, szépek szépe,
Hasonlít volt szerelmére,
A szegény Maria Cruz-ra,
Mi lett vele? Azt nem tudja.

Lucecita szép mosolya
Hatással van Alfonsóra,
Fel is veszi szobalánynak,
Majd csinos egyenruhát kap.

Ez nyugtatja a lány szívét,
S hogy az irodából kilép,
Találkozik úrnőjével,
Köszön is illendőséggel.

Ám az úrnő, Dona Ana,
Köszönését nem fogadja,
Orrát gőgösen felhúzza,
Így távozik egyet fújva

A ranchon telnek a napok,
Lucecita dolgozgat ott,
Jól kijön a társaival,
Úgy látszik, hogy nincs semmi baj,

Ám az egyik szép vasárnap,
Jó nagy sürgés-forgás támad,
Rohangálni nem is győznek,
Törölgetnek, sütnek, főznek.

Enrique úrfi érkezik,
Szép pejlován büszkén feszít,
Enrique az ifjú doktor
Hazajött a nagyvárosból.

Enrique del Santivanez
Kinek sok nő a rabja lesz,
Hódít izmos alkatával,
Bájos, fénylő mosolyával