Forgatókönyv-sablonok kicsit másként

Van már neki menyasszonya
A szép, barna hajú Lola,
Egy dúsgazdag család lánya,
Szép ugyan, de gőgös dáma.

Enrique az ifjú, deli
Apját-anyját megöleli,
"S mondd, Lolával jól megy dolgod?"
"Jól."-feleli, bár nem boldog 

Megy, s az ebédnek nekilát,
S megpillantja Lucecitát,
Fekete haj, karcsú alak,
Szemében a napsugarak.

A srác szeme lány mosolyán,
A szép, hófehér fogsorán,
Szerelem ez pillantásra,
Fényesebb, mint nap világa.

Santivanezék, hogy esznek,
Egyről- s másról beszélgetnek,
Enrique szól: ki ez a lány?
Nála szebb sosem volt talán.

Luz María de la Hoya-
szól az anyja- Csak egy szolga,
Gondolni rá nem érdemes,
Csak a pénz s rang az érdekes.


Vasárnap van, kora este,
Enrique már visszamenne,
Vissza is megy lakására,
Ott vár rá Lola, arája.

Lola éépen szépítkezik,
S nézegeti ékszereit:
"Mondd, Enrique, hogy jobban áll
Gyémánt nyakék a smaragdnál?"

"Bíztos, szívem." szól Enrique
De máshol jár esze s szíve,
Lola körötte dorombol,
S ő Lucecitára gondol.

Nem látott még olyan szépet,
Kedvest, mosolygóst, szerényet,
IStenem, de boldog lenne,
Ha nem volna eljegyezve!

A ranchon van ezer állat,
Lát lovakat és marhákat,
Lát sok cowboyt, ahogy lóval
Borjakat fognak lasszóval.

Megszólít egy helyes srácot,
Mondja, uram, ho, találok,
Olyat, kivel beszélhetnék:
Magam is munkát keresnék..

"Menj a házba, " -így szól a srác,
"Don Alfonsóra ott találsz,
A könyvelést nézi éppen,
Irodája szegletében.+

Don Alfonso ház gazdája,
Vastag könyveket vizsgálja,
Ahogy látja, a lány ott van,
Vénülő szíve megdobban.

Mert ez a lány, szépek szépe,
Hasonlít volt szerelmére,
A szegény Maria Cruz-ra,
Mi lett vele? Azt nem tudja.

Lucecita szép mosolya
Hatással van Alfonsóra,
Fel is veszi szobalánynak,
Majd csinos egyenruhát kap.

Ez nyugtatja a lány szívét,
S hogy az irodából kilép,
Találkozik úrnőjével,
Köszön is illendőséggel.

Ám az úrnő, Dona Ana,
Köszönését nem fogadja,
Orrát gőgösen felhúzza,
Így távozik egyet fújva

A ranchon telnek a napok,
Lucecita dolgozgat ott,
Jól kijön a társaival,
Úgy látszik, hogy nincs semmi baj,

Ám az egyik szép vasárnap,
Jó nagy sürgés-forgás támad,
Rohangálni nem is győznek,
Törölgetnek, sütnek, főznek.

Enrique úrfi érkezik,
Szép pejlován büszkén feszít,
Enrique az ifjú doktor
Hazajött a nagyvárosból.

Enrique del Santivanez
Kinek sok nő a rabja lesz,
Hódít izmos alkatával,
Bájos, fénylő mosolyával

Valahol az örök nyárban,
Mexikói falucskában,
Hol az emberek szegények,
Mégis szeretetben élnek.

Lucecita árva lányka,
A falu legszebb virága,
Szorgoskodik a földeken,
Napi betevője legyen.

Betevőt keres magának,
S a beteg nagymamájának,
Aki őt magához vette,
S míg kicsi volt, nevelgette

Ahogy éppen menne haza,
hallja: haldoklik Nagymama,
Lucecita odarohan,
S kérdezi nagyanyját, hogy van.

A nagymama szeme réved,
De még elővesz egy ékszert,
Egy nyakláncot, mely kövébe
Egy kis monogram van vésve.

"Fogd az ékszert, édes lányom,
Ez az összes ingóságom,
És most, kérlek hagyj magamra,
S menj a Santivanez-ranchra.

Az idős hölgy ezt kimondta,
Eltávozott égi honba,
A lány ráborult ágyára,
S kezdett keserves sírásba.

A nagymamát eltemették,
Egész faluban szerették,
Lucecita árva lányka
Készült a nagy utazásra.

Fogta a kis pénzecskéjét,
Ruháit és a nyakékét,
Buszra szállt, és este hatra
Ért a Santivanez-ranchra

Most új műfaj következzék:
Egy ismert filmválfaj : tessék,
Latin földek exportcikke,
Sok háziasszony a híve.
Van benne anygal s vipera
Ez itt a szappanopera.

Angyal s viprea szerepek
Csinos lányokat illetnek,
Van egy férfi igaz macsó,
Sármos, gazdag, nagy nőfaló,
Az angyal -lány bizony szegény,
De gyönyörű, csinos, szerény.
A macsó srác lesz szerelmes,
Őbelé, ó, milyen kedves,

Ám nagy átka szegény lánynak,
A srác kell a viperának,
S folyamdik már mindenhez,
Zsaroláshoz, aljas cselhez,
Igaz, néha úgy érezzük:
Jó lánynál jobban szeretjük.

S végy néhányat, kik idősek,
Jók ők mellékszereplőnek,
Juanita, Sancho, Pancho,
Együgyű, földi halandó,
Panel-lakók ők vagy szolgák,
De nagyon értik a mókát,
Hőseinknek barátai,
Kedves, hűséges társai,
Nem is cifrázom már tovább,
Forgassuk a szappan-csodát

Egy ifjú fórumozó-társam javaslatára a sasquatch, az amerikai nagylábú szörny, Jeti papa kuzinja lett a nyerő. (Egyébként a srác is tehetséges verselő)

Szóval néhány tini éppen
Bluff pataknak erdejében,
Önfeledten kirándulnak,
A veszélyről mit sem tudnak.
 

Autóval ahogy mennek,
Egy gödörben megrekednek,
Csodálkoznak furcsaságon:
Nem gödör ez, hanem lábnyom!
 

Itt egy lábnyom, aztán még egy!
Nagy lába van az ipsének,
Nem is tölthet azzal időt,
Hol vegyen magának cipőt.
 

Susy Sugar, a szőkeség,
Így hisztizik, most ő lelép,
E vad helyen nem maradhat,
Hol ily szörnyek is akadnak.

Tommy Macho, álomférfi,
Ennyit szól be: "Nyugi, bébi!
Ezek biztos műlábnyomok,
Valaki itt szórakozott!"

Egy tisztáson tábort vernek,
Gondolják, hogy megpihennek,
Jack Stone a hős és párja Blanche,
Elhúzódnak nagy boldogan.

Susy rózsaszín sátrában
A Barbie-s hátizsákjában,
Megtalálja telefonját,
S kezdi nyomkodni a gombját.

Ahogy írná SMS-ét,
Meghallja a rémnek neszét,
Belép a szörny a sátrába,
A lány átmegy sóbálványba.

Aztán visít, mint a malac,
"Jó kis kutyus, veszteg maradsz!"
Ám a szörny megfogja a lányt,
Aztán kitekeri nyakát.

A nagylábú szörny, a sasquatch,
Örvendezik a holttetnek,
El is viszi táborába,
Megvan mai vacsorája.

Másnap ébrednek a srácok:
Szólnak, Susy-t nem láttátok?
Ott álnak mind a sátorok,
Övé előtt nagy lábnyomok.

Elndulnak, megkeressék,
Így látják a másik estét,
Dagi George egy fa árnyába'
Épp a szendvicsét zabálja.

Miközben a dagi eszik,
Felé a szörny közeledik,
Ez nem ugyanaz a sasquatch,
Hiszen többen is léteznek!

A kövér srác látja árnyát,
El is dobja a kajáját,
Majd lesz az orcája fehér,
Reszket, mint a nyárfalevél.

Összeszedi bátorságát,
Letöri a fa egy ágát,
"Gyere, rémség, megmutatom,
Mily edzetté tett a vadon!"

Az ággal a szörnynek esik,
Ám a lendületből veszít,
És a szörny a fának vágja,
törik George-nak karja-lába.

A halál vár Dagi George-ra,
Magát hiába vonszolja,
A rémség ráveti magát,
S élvezi a zsíros kaját.

Tommy Macho, a pojáca,
Víz tükrében néz magára,
Érzi, nála csinosabbat,
Lány vagy asszony nem is kaphat.

Susy oda, fene bánja!
Nem kell a hisztérikája,
Szemet vetett már rég Blanche-ra,
Jack kezéről majd lecsapja.

Blanche, a csinos, karcsú, barna
Fürdőt vesz a Bluff patakba'
Tony odamegy melléje,
S kezét teszi lány mellére.

Blanche felsikít," te vadbarom!
Még a szagodat se bírom!
Tommy ordít: Ne ellenkezz,
Tetszik vagy nem, nekem kellesz.

A szegény lány menekülne,
Ám a srác őt megkerülve,
Kis híján a vízbe fojtja,
Jack ott terem azon nyomba '

Jack nem hiszi, amit látott:
megkérdezi: "Mit csináltok?
Tommy szól: "Kikezdett velem,
Nem fogja fel, nem esetem!"

"Ez nem igaz!" - feleli Blanche
Tommy üvölt: "Kussolj, ribanc!"
A lány karját így megfogja,
Másik kézzel felpofozza.

"Ebből elég!" - így hőköl Jack
"Ereszd el a barátnőmet!"
A srácok így ölre mennek,
Vagy öt percig verekednek.

Jack Tommy szemére végül,
Ütést mér, hogy az megkékül,
A latin srác vesztesen, sértve,
Fenyegetőn néz Jack-ékre.

Kiabál egy csomó átkot:
"Jack, mit tettél, majd megbánod,
A kis cafkád nem érdekel!
Lesz nekem jobb nőm százezer!"

A zokogás rátör Blanche-ra
Jack öleli, vigasztalja,
Tommy Macho meg eközben
Eltéved a nagy erdőben.

Így tör rá egy sasquatch nőstény
Hímeknél is vadabb őslény,
Tommy Macho-t leteperi,
Mit megtehet, meg is teszi.

Tommy nő báját akarta?
A sasquatch-hölgy, ím megadta,
Csak nem érte meg a végét,
Mert kinyírta őt a rémség.

Tommy is elhalálozott
(Száz százalék, elkárhozott)
Jack Blanche-ával maga maradt,
Remélik, szállásuk akad.

Szállásukon nem maradnak,
Mert úgy tán rájuk akadnak,
A nagy lábú, szőrös lények,
Keresnek más menedéket.

Éjfélt ütötte az óra,
Ők rálelnek egy kunyhóra,
Megy a hűtő, van víz, meleg
Tulaj is van, az meglehet.

"Hahó, valaki!" Így szólnak
Ám nekik nem válaszolnak
Hűtőből elverik éhük,
S ágyat is ad menedékük.

Mikor rájuk tör a hajnal,
Találkoznak a tulajjal,
Idősödő, zord remete,
Szúrós sötét tekintete.

Szól hozzájuk: "Maradhattok,
Hogyha nekem szót fogadtok,
Nem puhánynak való vidék,
Itt túlélni nem semmiség."

"Tengerészgyalogos voltam,
Rengeteg fronton harcoltam,
Onnan puskám s nem vaterán."-
Állítja a vén veterán.

Jack és Blanche így ott maradnak
Kőkemény kiképzést kapnak:
Lőgyakorlat, akadályok,
Majd kézitusa-fogások.

Jack már harcolni hajlandó,
Keményebb lett, mint a Rambo,
Blanche is csak volt gyenge lányka,
Lett amazon harcos dáma.

Háziuruk rájuk nézett:
"Szépek vagytok s harcra készek,
Készek vagytok nagy kalandra:
Jó kis sasquatch-vadászatra?

Gránátok és terepruhák,
Túlélőkések és puskák,
Búcsút int'nek nyughelynünek,,
Hármuk testére kerülnek.

Lent a völgyben sasquatch-tábor
A tűz körül sok szörny táncol
Emberfejek nyársra tűzve,
Borzasztó mind hullabűze.

George, Tommy és Susy fejét,
Akkor tűzték nyárshegyre épp,
Jack-ék ezzel ne törődnek,
Most a vad hordára törnek.

Lőfegyverrel lekaszálják
A táncolóknak hordáját,
S akik meg rájuk támadnak,
Gránátot képükbe kapnak.

Ám de elfogyott a töltény,
S egyre több lett a rút szörny-lény,
Jack, Blanche s a vén menekülnek,
Majd egy barlangba kerülnek.

A barlangnak tág csarnoka,
Szűk folyosó vezet oda,
Jack-ék a csarnokba szöknek,
Nyomukban a szőrös szörnyek.

Míg ők hárman elrejtőznek,
Keresik őket a szörnyek,
Barlang falán... mit látnak ott?
Egy szűk, fenti kijáratot.

Szól az öreg: "meglóghattok,
Jó, ha életben maradtok,
Figyelmüket elterelem,
Bármi is történjék velem".

Blanche-ot felnyomják kiútra,
Majd a lány Jack-et felhúzza
A vén közben egy kőre tett
Egy nagy dinamit-köteget.

Jack és Blanche épp kijut onnan,
Mikor a barlang felrobban,
Sok szörny, de a vén is oda!
Tettét nem feledik soha.

A hős tettét nem felejtik,
de hogy élnek, megünneplik,
Sokan mennek a buliba,
Van sok jó arc kaja, pia.

A buliból hogy kilógnak,
Jack és Balnche épp csókolóznak,
Ez a híres csókjelenet,
Írhatnánk a happy end-et?

Ám lent a barlang mélyébe
Sasquatch-főnök, ím túlélte!
Ordít is ő egy jó nagyot
Ember-füllel nem hallhatót.

Messze száll az ordítása,
Fogadja a Himalája,
A jetik főnöke éppen,
Felkel vérbosszúra készen