Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Végtelen időkön át
feri57• 2019. február 27. 18:40
Felsóhajt a szív,
Szerelmünk az égre száll.
Trónusán a fellegeknek
megpihen a végtelen idők nyomán.
Szívverésem meg nem áll!
Kómás hangszerén játszik a szív.
Felcsendül egy régi dal,
Ámor nyila eltalált!
Nem múl el a pillanat soha már!
Megpendül a vén gitárom,
Játssza a dalt végtelen időkön át.
Átölel a csend homálya,
Őszülő fejemre bánat száll.
Hol van már a régi nyár?
Hol van az a régi lány.
Átölel a csend homálya,
Felsóhajt a szív varázsa,
Elárvult világ, bezárult világ.
Raszputyin2022. február 9. 19:21
Nagyon szép ez a vers.
Endy_ke2021. augusztus 21. 19:01
Nagyon szèp vers
Endy_ke2021. augusztus 21. 19:00
Nagyon szèp vers
Mikijozsa2020. május 21. 19:46
kedves Feri ez nagyszerű, habár szomorú is egyben gratulálok
Perzsi.2020. május 21. 18:07
Bizony, az utolsó sor kapcsán jutott eszembe: néha fáj, nagyon fáj az emlékezés
Zsuzsa03022019. április 13. 19:46
Gyönyörű!
Metta2019. március 27. 08:25
Nagyon szép!
feri572019. február 28. 10:21
@Törölt tag: @kicsisara: @Mikijozsa: Köszönöm, hogy olvastatok
Mikijozsa2019. február 28. 08:06
nagyon jó, igazi csodavers
kicsisara2019. február 27. 18:54
" hol van már a régi nyár " elmúlott..
Tetszik minden sora..
Szia
Törölt tag2019. február 27. 18:54
Törölt hozzászólás.