feri57 blogja

Kultúra
feri57•  2017. május 9. 10:34

Üzenet a jövőnek.

Száj magadba,
S gondolj gyerekkorodra.
Ki voltál?
Honnan jöttél, és mit akarsz ezen a földön.
A cigánytelepek rongylabdáit kinőtted már!

Maszatos éhes barna gyermek,
Ki megváltaná a világot is ha kell!
De mi jutott nekünk ezen a földön?
Feketemunka ,striciség, guberáló koldus,
Vagy viszkibe folytott, másokon meggazdagodott vagány cigány.

Hát szedd össze magadat,
A szegénység súlyától,
Isten oltáránál térdelve
Pereg le élewted tört részei.
Miért születtünk megalázott népnek.

A törvények, ellenünk dolgozva taszít ki gettósítva...
Folyton keresem a boldogság szigetét,
Hol egyenlőként élhetünk a királyságban.
Még hallom anyám szavát az éteren át,
Kit megaláztak vénségére nyomorúságában.
Az életét olcsón dobta a föld mélységének.

S én isfolyton átérzem rajtuk keresztül a megaláztatást.
Apám bús nótája az egekig száll a halottakbirodalmában.
Még élt örült a napnak melegének,s nyomorgott,
Fázott is télen azon a nyomortelepen ahol akkor éltünk.

Elvágyom innen,
El is mennék, átgázolnák a tarnán, irány a nagyvilág!
Isten veled Tarnazsadány emlékei!


Most megint látom tanáraim képét,
Kik még régi mód tisztelték a cigányt.
Nem hallom a hegedűszót,
Kihal lassan tarnán innen és túl
Minden zenész cigány.

Hát szállj magadba, gondolj gyerekkorodra,
Ki  voltál?
Honnan jöttél és mit akarsz?
Európa nem a miénk,hát nem érted!!!


Hogy miért fosztanak meg emberi jogainktól?
Hát sírj, vagy nevess, vagy sírva vigadj
Itt a bor, még igyál!
S ha már maradni kell a sírig is.

2006-ot írunk, június közepén és fázom,
Elvágyom innen máshová,
Sós tengerpartokra,
Végtelen és néptelen tájakra vágyom.
Hol nem bánthat más, csak a magány.

India, oda vágyom a soha nem látott származási helyre.
Most is a munkanélküliség nincstelenség határán küszködünk.
Súlyos büncselekményeket követnek el ellenünk,
S bűnöket követ el népünk is..


De élni kell,
Ki kell törni a nyomornegyedek kapuit.
Honnan jöttünk és merre tartunk?
Embernek születtünk mind-e rejtelmes világban,
A csecsemő se tudja hová születik s nem is tehet róla.

Itt élünk a nyomorúság mocskaiban.
Hát szálj magadba, gondolj gyerekkorodra ,
Ki voltál, honnan jöttél, és mit akarsz-e földön.
A cigánytelepek rongylabdáit kinőtted már.

Nem hallom a hegedű hangját,
Apám azt monta tűrjek csendesen.
Anyám jéltve sírva hozta életre hitvány fiát!
Tudta, hogy célpont, áldozat számunkra ez az élet.


Szálj  magadba, s gondold át apád gyerekkorát.
Gondold át mit akarsz? S az ösvény amelyen jársz hová vezet
Ez romaságunk évezredes szenvedése, melyet magamon keresztűl adom át. népem szenvedését.
S ha majd lehull a csillagom egy hajnalon,
Meteorként repülök tovább,
S ha lecsapódom Itt Magyar földön legyen az új hazám.

utóirat.
Ez nem róllam szóll, népemnek egy üzenet, Mert dolgozni kell becsülettel bárkinek is, hogy tisztességesen meg tudjon élni.