Szonett

Könyöklök az ágyon, lihegek. Megfeszül

Combodon a sötét, fojtogató latex.

Mocskos kis hetérám, veled mámor a szex.

Taposs rám, ha akarsz, de ne hagyj egyedül.

 

Szemérmed dombja – bugyid redői alatt –

Halálos liliomillatot párolog.

Verejtékcsepp. Nyálad patakja rácsorog

Vállamra. Törékeny elmém meghasadt,

 

Arcomat örvénylő hajadba temetem.

Körmöd felhorzsol, vézna hátamat marja,

Ha meghalok, megőrzi nyomát tetemem.

 

Fogam csikordul, vállad selymét harapja,

Vágy tüze lobban tejfehér melleden,

S felperzsel mindent, mi szerelmünk zavarja.