Ballagásokra

„Gaudeamus” és „Ballag már”,

Dagadó könnyzacskók, unott tanárok,

Öltönyök, kosztümök, drága frizurák –

Elhízott nagymamák picsognak – a banda

Végigtipor a növények nemi szervein.

Csokrok! Virágok! Megható beszédek!

„Kiléptek az iskola kapuján” –

„Vár reátok a nagybetűs Élet” –

A végzős-nyáj arcairól

Rítus mossa le a vonásokat.

- És gallér fojtogat, gyomor-vibrató

Jelzi a bennünk lakozó halál

Leges-legelső moccanását –

- És sokat tapasztalt rókák, vén pöcsfejek

Mustrálják bennünk az alkura kész,

Kiporciózható munkaerőt:

„Ha-ha-ha, isten hozott a

Való világban, fiacskám!” –

- És belénk marnak, letépik szárnyaink,

Reklámba illően fehér fogak

Csattognak. Gennyes állatok!

Gyúrnak-gyömöszölnek, míg

Bele nem simul a tömegbe

Meggyalázott, fiatal testünk.

 

De tudod, mit? Köpök a szertartásra!

Beleokádok a tarisznyámba, a díszes kis borosüveget

Meg telis-telehugyozom!

Cibálok párat a lányok lokniján,

Megpaskolom az ofő seggét,

Álló farokkal a pódiumra lépek,

Jöjjön a beszéd, a búcsúbeszéd –

„Kedves iskolánk, elköszönünk,

Mondjuk együtt, hogy mohrépa!”

A dicsérő oklevélből darut hajtok,

Szálljon a francba, amíg lehet,

Lesmárolom a dirit, nyálas-szörcsögő

Csók a redves pofájába,

Duguljon el, akár a lefolyó.

 

Engem  nem fognak domesztikálni!

Nem leszek ügyvéd, bankár se,

Marketingmenedzser meg semmi szín alatt –

Nem hordok trikót az ingem alatt,

Sőt, inget se viselek –

A trendi napszemcsit meg végképp felejtsétek el!

Nem – nem – nem – nem

A szolira, a kommunikációs tréningekre,

Nem az epilált mellkasra

És a botox-injekcióra.

Mondhatnátok: a tagadás korlátoz. Lehet –

De a nemek százai mögött feldereng

Az igenek végtelen tömege.