feketeedem blogja

feketeedem•  2017. augusztus 8. 22:10

Hajnal kettő után

Álmatlan csendes éjszakán,
nincsen, olyan ki rám talál.
A drogfüggő álommanó
gondolatokat inhalál.


A koponyámat tette meg
bongnak a sipkás rettenet.
Kínozz hiú ábrándokkal!
Mindig ezért kerestelek.


Tegyél hőssé sárkányháton!
Köpjek át a nagy világon!
Ami nappal nem lehetek,
legyek este azt kívánom!


Mobilfény mellett hunyorgok.
Kókadtan gyűlnek a sorok.
Elkeveredtem magamban,
nem csak az ágyamban forgok.


Távoli kutyaugatás...
Nem tagadom, nem vagyok más,
mint a kozmosz céltábláján
egy tompán puffant jajgatás.


A szörnynek az ágyam alatt
bundájába beleakadt.
Egy cseppnyi szándék belőlem,
hogy lényegemet megragadd.


Hiába, még nem bódulok,
az ablakon kibámulok.
A szédítő Tejút mentén
Békesség után koldulok.


Délceg harcos! Jó királyfi!
Legyél szíves betakarni!
Álommal, csak aztán porral,
Sose akarok felkelni.

feketeedem•  2016. október 12. 10:56

Ártó emlékezés

Szobor a test és benne remeg a lélek,
a tekintet merev, a múlt ködébe réved.
Az eltűnt lány illata, ím, előtéved,
a pusztító erdőtűz újra feléled.

Egyedül itt. Ebben a rideg szobában.
A falak börtönében. A jelen rabigájában,
keresem, minek élek az univerzumában.
Szép jövőmet otthagytam tüzes ajakában.

Fekete hajának emléke éget.
Fekete jelenem nem fest jövőképet!
Nem vászon többé bennem az élet.
Fehér ruhás nőalak hazudta a szépet...

Forró ölében szétfeszített a vágy.
Kocsma vécéje, tópart, vagy ágy.
Én haraptam, ő karmolt. Felsértett! Nem fájt!
A mostani üresség kínoz és bánt.

Pihegett a száj és nyögött a szerelem,
köröttünk leomlott a világegyetem.
Két gyenge fél lélek két buja testben.
A lényét felfaltam, a szívét szerettem.

Én őrzöm még akaratlan fájó emlékét.
Ő tölt-e az enyémmel magányos estét?
Én kívánom még mindig fájdalmas szerelmét.
Nem tudom Ő bennem? Vagy miben lelte kedvét?

feketeedem•  2016. október 12. 10:34

Keserű pohár

Ma is borús az égbolt és borús a lelkem,
a pohárért nyúlok, az hozza a kedvem
meg mindig, mikor te jutsz az eszembe.
Úgy várnám, hogy ideülj puhán az ölembe.
De csak magamat látom a pohár alján vissza,
azt a nyúzott figurát, aki csak issza
a vigaszt és bőszen csorgatja magába.
Tompa a szellem és a hús is kába.
Vigyél el innen, ne hagyj gondolkodnom!
Bódíts és varázsolj! Tüntesd el a gondom!
Áztasd el az agyam és járd át a testem!
Mosd ki a szívem! Vasald ki a lelkem!

Így jó... Kérek még... Legalább te gyere, hadd igyak még!

Veled töltöm az estét most már, nem pedig vele,
szállj meg gyorsan! Hajrá! Tiéd a helye.
Marod a torkom, hát mard az emlékét is!
Nincs köztünk szerelem, csak egy furcsa fétis.
Ostorozz ott, ahol Ő felkorbácsolt!
Acélos szerelem helyén egy gyengén ácsolt
támasz vagy nekem, bár csak addig tartasz,
amíg pénzem van, de legalább nem hagysz
magamra ebben a kifordult világban.
Fuldokló méh vagyok egy hervadó virágban.
Kapd be Kámadéva, rohadj meg Cupido!
Gyere Dionüszosz, te mámorító!

Így jó... Bódíts el... Egy másik világba repíts el!

Csalódtam benne, csalódtam bennetek.
Csupán csak csalárdság a csodás szerelmetek.
Megszűnik a gond, megszűnök gondolkodni,
szűnjön meg a külvilág nem fog bajt okozni.
Kisétált az életemből, de a nyomát itt hagyta,
ezt a sorsot a Mester igen csak elszabta.
Itt-ott kicsit szűk, ahol meg nem kéne, tág.
Ne csodálkozz, ha viselője fásult képet vág!
Ha az anyaga durva, szúr, használj több öblítőt!
Adjál egy pohárral! Vagy rögtön kettőt!
Hogy hajnalban fázva, a vécénél térdelve,
ferde szemmel nézhessek a cudar életre.