fekete blogja

feletted, s alattad
kérve s tagadva
ölve, élve meghalva
csak uralom
magam az unalom
ha ment a tánc
menetem egy lánc
ami megköt, ellök
fel s le de megöl
mint egy állatot
párbeszéd nincs
zárnak lakatok
végső állapot

-zs-

egy kő, egy tű, egy lövet
a kézbe,a fejbe
de nem adom olyan egyszerűen
lépegetek előre
néha hátra, izmom megfeszül
nem adom könnyen
az életem:

bárhogy szeretnéd
még élek, nem haltam meg.,
az ördög én vagyok:

magamat nevethetem

-zs-

szét szakitott háttal
véresre vágott vállal
ha kérsz se változom
mikor megszülettem
már eldöntötték
nyomorult sorsom:

élek
de, nem változom

-zs-

szerkezd össze csonjaim
építs fel újra, hogy
hogy ökleim üssenek
kezeim simogassanak
ha kell felejtsek élni újra
ha felhívsz te is tudod
nem vagyok a régi
mert nem is akarok
csorgatott nyállal vezérelve
elektronokkal feltúrbózva
csak pörög a kerék
a szív meddig bírja?mikor nem elég a szó
nem engedem elvegyék mindenem
többet nem megyek oda,
inkább a halál
mint jótanácsok sora

-zs-

lent a lenttebb, esőben fürdetem
kiáztatom ingem,bűnös lelkem
hideg aszfalton fekszem
próbálom felkelteni testem

csukott szemmel is látom
nem ez az út járható,
nem ez kell nekem
sáros lesz tőle kezem

szívárványos délutánon
ketyeg a vekker
elfelejtettem milyen egy normális reggel
lehet nem is kell megjegyeznem

egy csokor virág,vált meg engem
ha cipőmről a salakot levertem
talán,akarom, talán nem
holnap felébredem

-zs-