fekete blogja

szakadt vászon, izgalmas álom
felívelő csend sorok
emberi savanyú sorsok
kivesézett mondatok
fáradtan pihenő gondolatok

próbáljad meg újra
levegőt hinteni a múltra
sötét szobában
ébredni,inteni
szemedet örökké lehunyva
-lenni-

már halott voltam,
mikor születtem
bár ezt te is sejtetted
azóta is ásom gödrömet
minden áldott nap
-csak néz a halál-
ébredés álszent időben
csatornák, patkányok között
kódolt üzenetek mögött,
egyszerű, hideg
kemény s rideg
nevetségesen....
kevesen értik meg.

-zs-

lassan indul alattam,
az aszfalt melege,
útálat vissza fordulni
előre meg nehezebb

-zs-

nincs nyelv, csak bánat
meghallgattam imádat
olyan furcsa a vég,
végtelen az éj
úszunk a halál közepén
érzed nincs eleje?
temetni való jelene
érted ,ez a teteje
a háznak
a cserepe,
sírodon, virág
elhervad hiába öntözik
nem segít,
kielégít?

-zs-

fekete haját fújta a szél
ősz halanték,verejték
csak elkap a gép
kérdezek, nem ért
minek,
nincs menedék

-zs-