fekete blogja

leült a hold, s a nap
elbeszéltek egymás mellett
mindennap,
eltüntették az esőt,
megölték a jövőt,
két fejet hajtottak
egy sírt alkottak
végűl,
csak voltak..

-zs-

Álmomban sem Ámorra gondoltam,

ahogy a föld a falakon fest egy négyzetet,

nem kérdezek semmit, csak féltelek

ott vagyok én a köbön

mégsem élvezem,

mint mosolyod

látom, csak szívedet

félek, elveszítelek

téged, s az életem

Dobolnak a percek,

halántékomon duzzadnak

féltő szavaid,

csendben hallgatom

édes vágyaid,

elfogynak jelenéseim

sírunkat lassan együtt ássuk meg 

Átfagyott az éjszaka

hol vagy?

s hol vagyok?

méregből építek holnapot.

ha élek, ha halok

nem figyelek,

végtelen vagy, az úton

mely engem érdemtelenül

beragyog....

...

csillagtalan égen.. 

-zs-

Átemel a múlt, fejem felett felhők
áztatják elhalt szervemet
jótanácsokból, építem életem
az ár elusztat..teljesen

 Mint  a képzelet, felébreszt:
-éjszaka a hold-
nincsenek már csillagok,
napontaérted meghalok..

Elítél a világ,
otthonom egy időzített bomba,
karjaimban tartalak, tudom
s közben mérgezem életed

Ha fáj a csók,
s nyitom az ajtóm,
szemeim fáradtan pihennek meg
gyönyörű arcodon..

-zs.-

nincsenek emlékek,

kitörlődik a múlt

valaha szóltak a szemek

száj nélkül is beszéltek a szavak

aztán,

felrobbant a gyűlölet

s nem találta meg,

a kiutat

talán volt szeretet?

én már nem tudom

sohasem meg 

-zs-