csend cseppek

feheryndigo•  2016. január 22. 18:11

életérzés

Csalóka érzés 

A boldogság igen ritka madár,
Talán nem is létezik,
csak illúzió csupán.
Vágyunk rá és közben arról álmodunk,
hogy egy napon lényünk ablakán
bekopog.
Aztán rájövünk, amit éreztünk,
csak érzéki csalódás,
csúnya játékot űzött 
velünk a várakozás.
Azt hittük, hogy tényleg boldogok vagyunk,
pedig csak a szívünk csapott be
álnokul.

feheryndigo•  2016. január 22. 18:05

villanások

Várunk 

Mindig várunk valamire:
Nappal az éjre,
éjjel virradatra,
keservben vigaszra,
örömre bánatban.
A magányban társra,
a zajban kis csendre,
sokra, ha kevés van,
megoldást, a gondban.
Színekre a ködben,
a csúfban a szépre,
hamisban igazra,
és a harcban erőre.

Mindig várunk valamire,
mi mindennél fontosabb,
és ha egyszer elérkezik,
az örökre megmarad.

feheryndigo•  2016. január 22. 18:04

villanások

  Csak nekem volt fontos 
    ( elégia 3 témára + 1 )

1.

Mindennap eldöntöm,
hogy boldog leszek,
ehhez tartom magam,
mindent így teszek.
Azt játszom, hogy tényleg,
boldog is vagyok,
így hallják a hangom,
ezt látják arcomon.

De véget ér a nap,
s rájövök újra,
mit fontosnak hittem,
csak számomra volt az.

2.

Mindennap eldöntöm,
türelmes leszek,
erre igyekszem.
Megtanulok csendben,
békén izzani,
hangtalan kérek,
némán remélek.

De véget ér a nap,
új sebet kaptam,
mert a szép ígéretek,
hazug szavakká váltak
szívemben.

3.

Mindennap eldöntöm,
jó ember leszek,
erre törekszem.
Úgy élek, hogy lássák,
őszinte vagyok,
nem öveznek titkok,
gonosz gondolatok.

De véget ért a nap
és megértettem,
hogy senkit sem érdekel,
valójában ki vagyok,
az EMBER!

4.
Mindennap keresem
a jót és szépet,
így járok-kelek.
Várom, hogy meglelem
a tökéletest,
tiszta és törékeny,
tükör a lélekben.
De eljött az a nap,
láttam magamat,
megértettem, hogy az szép,
amit én annak látok,
s ez elég.

feheryndigo•  2016. január 22. 18:02

villanások

Ami megmarad

A szívem egy oltár,
melyben hitem lobog,
a hála dallama,
bátran szárnyat bont.

Majd eléri lassan
szentség templomát,
hol nincs semmi átok,
ott boldogság vár.

Mint mámorító puncs,
éltem kelyhében,
elragad az öröm,
felhő tükrébe.

Gondolatom röpül
képzelet egén,
ím, hív a végtelen,
lelkem hazatér.

Minden,mi földi kincs
egyszer véget ér,
örökké megmarad
az éltető remény.  

feheryndigo•  2016. január 22. 18:01

villanások

Ez vagy nekem

Az életem egy templom,
s benne minden kincs te vagy,

te vagy nekem a remény,
hogy az átok rólam leszakad.

Hitet csak tőled kapok,
mi lelkemnek csendes dallama,

mámorító, édes puncs,
kelyhemnek enyhítő itala. 

 
1...567