csend cseppek

Szavak

Micsoda hatalom birtokosai,
felemelnek vagy eltipornak kedvük
szerint. S bár, mi döntünk a sorsuk felől
emberek, mégis gyakran utat törnek,

ha akarjuk, ha nem. Haragunkat és
dühünket, ha e zuhataggal oltjuk
el, mérgező lehet egy kapcsolatban,
s a végén kínzó bűntudat marad csak.

De édes lehet, simogató, minden
sebet gyógyító, megépül az ember
újra, s az élet ismét szép és jó.

Megzabolázni nyelvünket bizony 
nehéz feladat, de, ha megtanuljuk
egyszer, miénk lesz a szavak hatalma!

Idő 

Most még élhetek, mert utazni tudok
a folyóval, s óceánok ölébe
hullva, a mélység rejtekét kutatva,
megnyílhat előttem érzelmeim lapja.

Már van reményem, mert elrepülhetek
a szellővel, s magas hegyek zengését
hallgatva, a felhők titkait lesve,
a láthatatlant érintheti hitem.

Jöjjetek hát ide, ti,kik osztozni
fogtok velem! S életem darabjait
rakjuk most össze boldogan, csendesen,

hogy, ha elérem választások hídját,
emlékeim vigyenek majd ott tovább,
hisz kiszabott időm ad még sok csodát.

Könnyek

Szemeimből hulló aprócska gyöngyök
zápora, lassan gördülnek, áztatva
arcomat. Csupán a szívem beszél most
bánatot, de elfogy a szó s hallgatok.

Hallgass szívem, most lelkem hív csendesen,
hogy vegyem el, mit az élet felkínál
nekem, s szememből az öröm cseppjei
hullanak, boldog vagyok és szabad. Így

fátyolát, és engedem, hogy a világ
kitárja előttem dicső kapuját,
míg könnyem válik igaz barátommá.

Éji vallomás

Már lement a nap, az égen csillag ragyog.
Pihenni térek én is, szép álmokra vágyom.

Hosszú volt a nap, elvégezve sok dolog.
Párnámra hajtom fejem, csendben hálát adok.

A Hold világít, a lelkemben nyugalom.
Szívem is csendben hallgat, lágy szavaid hallom.

Imám égbe száll, és őszintén megvallom:
Nagyon szeretlek Téged, Úr Jézus Krisztusom!

Apró  darab vagyok

A szürke hétköznapok zajában
megállok életút porában.
Megcsillan előttem egy kicsiny pont,
így kíváncsian lehajolok.
Parányi üvegdarab fekszik ott,
régen egy nagy- nagy egész része volt.
Apró darabként feküdt csendesen,
homok alatt várt türelmesen.

Tudtam, ez a darabka én vagyok,
porból a Mester felállított.
Ott voltam megtörve, magányosan,
elvesztve reményt, bizodalmat.
Mesterem látta üres szívemet,
adott új hitet, szeretet.
Apró darabként élek idelenn,
de Krisztus testének része lehetek!