csend cseppek

Pünkösdölő

Egyre közelgő
Mennyei Lélek
Átjut az égen
Átjön a légen
Erő tüzével
Érkezik érzem!

Tavaszi szerelem  

Szerettél és én szerettelek.
Elképzeltem, ahogy átveszed
vállamról a terheket,
ahogy tenyereden hordozol,
ha két lábam gyenge már
és ott ülsz mellettem virrasztva,
sok magányos éjszakán.

Ismertél és én ismertelek.
Elképzeltem, ahogy megérted
mind azt, mi fontos nekem,
ahogy testünk-lelkünk egybeforr
és feltárul a közös világ,
melyben új és új csodák várnak,
életünk friss tavaszán.

Érkeztél és én megérkeztem.
Épp, ahogy elképzeltem
és rügy fakadt a száraz ágon,
bimbódból nyílt virágom.

Lehet-e     

Lehet-e, a vízre lépni és menni bízva, egyre tovább,
életre kelni ott, ahol a lélek vív haláltusát,
hinni akkor, mikor minden összedőlni látszik,
értéket lelni ott, ahol az enyészet tanyázik?

Remélni úgyis, hogy már végleg elvesztem,
újjászületni a porból, mondd, lehet-e?

Lehet-e, jóként élni, hol kelyhekből kínálják a rosszat,
békében lenni, mikor áldás harcol az átokkal,
igazságot szólni, hol trónon ül a hazugság,
embernek maradni, eltaposott tömegek dombján?

Remélni úgyis, hogy talán már nem is létezem,
újjászületni a sárból, mondd, lehet-e?

Lehet-e, világítani a félelmek sötét éjjelén,
segíteni ott is, hol a gyanakvás pusztító rém,
adni akkor is, ha kárba vész minden áldozat,
szólni ott is, hol elnémul az ész és indulat?

Remélni úgyis, hogy érzem, már erőm nincs nekem,
újjászületni semmiből, mondd, lehet-e?

Lehet, mert újjászületés az emberben ragyog!
Lehet, hisz ez az ember én magam vagyok!

Az élet csodája 

Ébredezni kezd most minden,
vidám dallal ünnepel,
új életnek árad fénye,
minden erről énekel.

Szívemben is új dal zendül,
lelkem játszik húrjain,
hála rügye most kipattan,
örömvirág kinyílik.

Boldogságnak illatárja,
hirdeti, hogy van remény!
Minden szépség bennünk fakad,
ereszd mélyre gyökerét!

Hadd nőjön meg lombos fává,
mely hőségben árnyat ad,
legyen ez biztos menedék,
kis madár, ha fészket rak.

Teremjen ízes gyümölcsöt,
hajladozzon ékesen.
Ilyen fa akarok lenni,
csodája az életnek!

Hányszor még (2016.03.15.-16.)

A megújulás útján hányszor jártam…
s hányszor kezdtem másképpen a dalt,
hányszor hangoltam szívem rongyos húrját,
s hányszor váltott ritmust lelkemben a tánc.

A változás szelén hányszor szárnyaltam…
s hányszor várt szilaj hullámon másik part,
hányszor indultam új úton a célhoz,
s hányszor révedeztem égi sorsomon.

Hányszor, ó, hányszor ölel még változás,
vár-e, ó, vár-e dicső megújulás,
s én, gyönge ember, leszek-e harcosul,

hol a múlt és jövő ádáz csatát dúl?
S a jelen, a sorsom, parány életem,
él-e majd, ha véget ér a küzdelem?