csend cseppek

Őszi levelek 1. – Mit rakjunk el és mit ne 

  Aki olvasta, annak emlékeztetőnek és aki nem, annak ismertetőnek. Az ősszel kapcsolatos gondolatokat osztom meg veletek. Tartsatok velem és ha van bármilyen gondolatotok, örömmel olvasom.
   Az ősz a betakarítás, a raktározás, a készletezés ideje. Képzeljük el, hogy ugyanezt gondolati és érzelmi síkon is meg tudjuk tenni. Azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy mik azok, amiket érdemes elraktározni magunkban és miből érdemes készletet gyűjteni. Olyanokat, amik hasznunkra lesznek és szükség esetén elő tudjuk venni.
     Ehhez az első, hogy ismerjük önmagunkat. Azt gondolhatnánk, hogy ez a legegyszerűbb és legkönnyebb, pedig egyáltalán nem. Azt, hogy mire van szükségünk csak akkor tudjuk jól meghatározni és kiválogatni, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz. Felismerjük és beismerjük, milyenek is vagyunk valójában és nem félünk szembenézni vele. A leghatékonyabb változást és tartalékolást csak így tudjuk elérni, ha megtanuljuk értékelni és megítélni önmagunkat.
    A második lépés: Nézzük meg, hogy mik voltak hasznosak a múltban a számunkra, mi tett jót nekünk, mi segített és mi vitt előre. Bizonyára ezek nem lesznek fölösleges lomok a jövőben sem. Gondoljuk át a közeljövőnket, a céljainkat, a helyzetünket, a vágyainkat, a lehetőségeinket és ezekhez mérten válogassunk olyan emlékeket, érzéseket, eseményeket, tapasztalatokat és tanulságokat, amikről feltételezzük, hogy pozitívan befolyásolnak majd és szükség esetén szellemi tőke válik belőle. Ami jó, örömteli és értékes, az nem okozhat gondot.
     A harmadik lépés: Ez az előző lépés fonáktükre. Amikor átvizsgáljuk az előző tapasztalatainkat, akkor meg tudjuk határozni, hogy mik azok a negatív energiák, amik működésbe lépnek bennünk. Gondoljuk át, mik generálják ezeket. Milyen érzelmek, gondolatok, szokások, élmények és történések. Az ilyeneket és ehhez hasonlókat igyekezzünk feldolgozni és túllépni rajtuk. Ne érleljük és raktározzuk magunkban, hiszen a legrosszabbkor és legváratlanabb módon fognak előtörni. Ami negatív és keserű, az gondot okozhat.
    A negyedik lépés: Adjunk időt magunknak mindenre és ne sajnáljuk a fáradtságot és energiát, hogy az őszi nagytakarítás megtörténjen. Ugyanígy a betakarítást se kapkodjuk el, mert „rend a lelke mindennek” ! ☺ Csendesedjünk el és hallgassuk meg a belső hangunkat. Biztosan van mit mondania. Fontoljuk meg és tanuljunk meg elengedni és megőrizni egyaránt!
    Az ötödik lépés: Cselekedjünk! Legyünk bátrak! Ne féljünk levonni a tanulságot a rossz tapasztalatokból és ne szerénykedjünk, amikor érdemeinkre kerül a sor. Mind a kettő ártalmas. Legyünk őszinték, mértéktartók és előrelátók! Gazdagítsuk önmagunkat!

   Légy a vendégem a virtuális teraszon…, ahonnan vihetünk magunkkal a zajos hétre egy cseppet a csendből!

Milyen szép

Nézd a Földet, milyen szép,

És az eget, milyen kék,

Hideg gleccser fagyos jegét,

Tűzsivatag forró hevét,

Óceánok víz világát,

Erdők, mezők illatárját,

Kis virágok színpompáját,

Szellő szabad vándorlását.

Nézd a Földet milyen szép,

És az eget, milyen kék.

Nézd a világ milyen szép,

És az embert, milyen lény,

Boldog évek vidám percét,

Szomorúság sajgó sebét,

Életének ajándékát,

Család, barát biztatását,

A szeretet varázslatát,

Öröm szabad áradását.

Nézd a világ milyen szép,

És az ember milyen lény.

Nézd az élet milyen szép,

És az emlék milyen kép,

Múltunkon lesz áldott pecsét,

Édes nektár idő kelyhén,

Szent elixír elmúlásban,

Álomkép a valóságban,

Új kezdet a csalódásban,

Fejezet a folytatásban.

Nézd az élet milyen szép,

És az emlék milyen kép.

Nézd a Földet milyen szép,

És az ember milyen lény,

Nézd az emlék mit mesél,

Hogy az élet milyen szép.

Őszi levelek - Beharangozó

    Itt az idő. Most kell nekünk is megtölteni a szívünk-lelkünk polcait azokkal a csodás élményekkel, örömteli pillanatokkal,
szeretett eseményekkel, üdítő gondolatokkal és gazdag érzelmekkel, amiket a nyár során vagy az elmúlt hónapokban átéltünk,
kaptunk és adtunk. Csináljunk egy végső nagytakarítást a „lélekspájzban” és rakjunk rendet, készítsük el a helyet a nagy betakarítás előtt.
Ürítsük le a polcokat, hordjuk ki a fölösleges dolgokat, seperjük ki a szemetet és tisztán, frissen, felkészülve várjuk a telet.
Mennyi mindentől kell megszabadulni és mennyi mindennel kell feltölteni a szellemünket, szívünket és lelkünket!

    Szeretettel várlak egy jóhangulatú beszélgetésre a virtuális teraszon…, hogy vigyünk magunkkal a zajos hétre egy cseppet a csendből!

Ma! Mikor a kétség lángra kap,
Aggodalom dönget lélekfalat,
Tehetetlenség fon babérkoszorút,
S börtönnek érezzük meghitt otthonunk,
Egy lágy hang szívünkre békét dúdol:
Ne félj! Ó, csak bízzál Benne, Ő megvéd!
Ott hord a tenyerén.

Ma minden fejlődik… 

… és rohan. 

Megdöntünk tudáscsúcsokat, 

s míg a hatalom ormán állva, 

büszkeség diadalát kiáltja, 

Addig…, lent…, a völgyben, 

hol az emberség haldoklik éppen, 

a tehetetlenség páva táncát járja, 

a félelem fosztogat tivornyázva, 

s vicsorogva hódít egy hír, 

újabb kórság háborút indít, 

túl az egészségen és testen, 

az ész és szív küzd megrettenve, 

s míg szorongva mossuk kezünk, 

egymás mellé gyanakodva lépünk, 

addig szüntelenül gyötör a gondolat:

Mi lett volna, ha hamarabb? 

Ha mindenhol, ha mindenki betartja

amit illik, amit kell s amit szabad, 

megteszi a szükséges előírásokat, 

s nem pánikot ad tovább, hanem 

terjed az ésszerű józanság…? 

Mert van lehetőség rá, 

mert halad minden tovább, 

és… 

Ma is változik a világ… 

… és rohan. 

Összefogással elűzünk

vírusokat, 

a pánik és rémület fölött, 

felelősséggel élve győzünk!