Szép történet az igaz szerelemről

fecske22•  2009. november 16. 20:49

Mottó: „Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben. „

 

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő.”

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős léptekkel távolodó öreget…
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:

„ Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjában véve, ilyen az igazi szerelem?! Nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amilyük van… Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

 


/ Ezt a történetet ma kaptam emailben, gondoltam megosztom veletek is. /

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

fecske222009. november 17. 22:17

Igazán nincs mit köszönni...azért tettem fel, mert én is nagyon meghatónak és gyönyrűnek találtam...

Köszi ezt a mondatodat...lehet újra megihlet majd. :))

mojo2009. november 17. 22:07

hát..ezt most el kellett olvasnom! Istenem! Köszönöm! ezt imádom, amikor valamit nem csak feketének, és fehérnek veszünk.. és olyan mély.. pedig olyan egyszerű.. ilyeneket olvasva az ember átgondolja az eddigi életét.. biztos mindenkinek van mit..

erről jut eszembe, amit ma írtam egy közeli lányismerősömnek sms-ben, amikor felőlem érdeklődött:
a hullámok ugyan összecsaptak felettem, de nagyon jól tudok evezni..
ma ilyenem van, és olyn jólesett amit közzétettél elolvasni.. köszönöm :))

fecske222009. november 17. 20:15

Köszönöm nektek, hogy olvastátok!

ildi952009. november 16. 21:33

VALAMI ILYET SZERETNÉK ÉN IS....:))))

pepo2009. november 16. 21:08

„Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő.”

hhmmmmm jaj..

Törölt tag2009. november 16. 21:05

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom