Szemében fekete hattyú

farao•  2012. október 12. 13:53


Ül az elmúlás bokrában,
szemében fekete hattyú,
markol az érkező csendbe.

Olaj-barna évek
sikolyát súgják
a földre hajolt fák.

Felcihelődik, elindul,
mint akire várnak.

A gémes-kutas égben
szemét-ként a remény.
Még ég a szív-gyújtotta
perc-ölelés.

Már az átkok se fognak.

Kísértet üvölt

az évgyűrűk
szorításában.

 

Egy néma hegedű
rázendít a domboldalt
űző széllel.

Tulipántos ládában a

múlt,

örökét tudatlan
rablók mérik.

Csak a vizet nem
kérdi senki,

pedig ő halkan,
mint az eső-dob zápor,
pergeti bűneink.

Megérkezik, a hű eb-
Isten a kapuban várja.
Elmegy mellette,
miután belérúg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

farao2012. október 13. 13:29

Köszönöm, kedves Erika.
Üdv: farao

BakosErika2012. október 13. 09:04

Csak a vizet nem
kérdi senki,
pedig ő halkan,
mint az eső-dob zápor,
pergeti bűneink....

Jó vers és azt hiszem értem!
Gratulálok!

farao2012. október 13. 08:39

Kedves Szederfalu!
Köszönöm.
Üdv: farao

szederfalu2012. október 12. 22:45

párszor el kellett olvasnom az utolsó részt....azt hiszem értem a lényeget,csak a sorrendet nem.de ha neked így jó,ám legyen:)
a költő tudja mit ír,az olvasó pedig értse meg:)

farao2012. október 12. 22:10

Köszönöm, kedves Vadmalna11.
Üdv: farao

farao2012. október 12. 22:08

Köszönöm, kedves Sea.
Üdv: farao

Törölt tag2012. október 12. 20:45

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. október 12. 20:21

Törölt hozzászólás.

farao2012. október 12. 20:18

Köszönöm, Kedves Lola.
Dunaharaszti szép hely.
Üdv: farao

farao2012. október 12. 20:16

Köszönöm, Kedves Károly.
Üdv: farao

Törölt tag2012. október 12. 17:31

Törölt hozzászólás.

skary2012. október 12. 17:21

.......