farao blogja

       Egyszer egy kedves hölgy feküdt mellém,

       nem tudtam, talján-e, avagy hellén,

       egy kiskakas sétált a tó mentén,

       én megéheztem, ettem két zsemlét.

       Kolbászom beragadt a nadrágba,

       virslihez a mustár nagyon drága,

       mától nincs szükség hős katonára,

       egyért mindet adnám éjszakára.

       Végül keresnék egy nagy-nagy hordót,

       kéket, zöldet, inkább arany-bordót,

       mellé csoki mázként lesült nőmet,

       együtt innánk el a szemfedőnket.

                             Nézd meg a Nőt! Míly kecses, mint az inda.

                             A férfi szívet játszva tekeri,

                             Ha gyalog jár egy hintó felveszi;

                             Ha beszéltek, ringat a hanta-hinta.

                             Fedetlen keblekkel kecsegtet Linda,

                             Ha kérdezed, nem tudom, feleli,

                             Csak azt az egyet sosem feledi,

                             Míly cuccot vegyen butikos Melinda.

                             Az utca kövén riszál csuklós Panna.

                             Kígyózöld szemével a vadra néz...

                             Törékeny'  testében a tűz hatalma,

                             Horgász Rozi hala a bankbetét.

                             S hogy álmában, mitől sikolt Johanna?

                             Titkára balga bölcs, te írj zenét!

                               Szálltál,szálltál,mint a képzelet alvó

                               dimenziók felett. Kitárt karokkal

                               átölelted az ég mellkasát; dobbant

                               a hatalmas szív - tengerként morajló.

                               Szárnyaid közelebb hozták a Holdat,

                               az éjszaka őrét,s milliárd áldott

                               szentjánosbogárfényű csillag rajzott

                               körülötted,mint kiváncsi darázshad.

                               S hajnalban,mikor  még a holt is horkol

                               besurrantál a fák alatt az álom

                               kapuján,s lustán ébredtél az ágyon.

                               Dehogy repülnél fel a nappal gyilkos

                               fényei közé,hogy ízzva-zuhanva

                               beléolvadj a tengerhűs habokba.