farao blogja

Balaton, a kedvesem

Ha haragvó zöldjét
nézem,
ha hullámzik keble
mérhetetlen,
ha villámok csapkodják
hátát…
Ha hegyeket ölel
kéksége,
ha csillagok súlyai
nyomják,
ha vallatnák föld
mélyéről a hangyák;
ha lágy szellő meséjét
hallgatja…
Ha fodros ruháját
felvette,
ha fénylő kedvvel megy a
bálba,
ha gyémántjait viszi
vacsorára.
Ha asztalánál
megjelennek a bölcsek,
ha cérnaszálon
ajándékot hoznak,
ha mosolygása béke
háborúra.

Ma sem jött el
a Megváltó, tenger-tűz
égeti a kedvest,
fentről a nap
leheletében,
alulról a föld poklától
szenved.

Enyhítő csókjaim
elküldtem,
hűsítő-mélykút
simogatásom,
álmodj, magyar tenger,
álmodj!

Havas tájról énekeltem,
fehér vatta-tüzes éjről,
frissítő nyári záport
küldtem,
álmodj, magyar tenger,
álmodj!

Szörfdeszkával tépik
arcát,
hajó árboc szúrja testét,
hold sarlója vágja máját,
fénybe hulló sasok nézik.

A sínek már ketté váltak,
a hegyek még
tanácskoznak,
a fenyves már tovább
lépett,
külhonba kívánkoznak
darazsak, virágok,
méhek…

Perzselő pusztulás,
tűnjetek innen,
ritmusos dobolás, seperj
el tűz-férget,
langy-melegek,
lélek-esők,
lélek-tüzek,
idő-szüzek,
dobjatok mentő hálót.

                             Versed ne legyen céltalan csapongás,

                             A világot nem kel megváltanod,

                             Lomgyüjtésre majd lesz más alkalom,

                             Szózuhatagod legyen Nagy Boldogság.

                             Ha jó lélek vagy, benned él az ország,

                             A kiírthatatlan mély fájdalom,

                             A Mindent befogadó irgalom;

                             Kevély e nép, de ez nem hatalomvágy.

                             Ez büszkeség, nem szolgalelkű étek,

                             Ez dicsőség, mely Múltunk gyökere,

                            Mit felemlegetni ma nagy csalétek;

                             Testünkre égett kard, ne dőlj bele!...

                             Ha egy nemzet ezer irányba széled,

                             Hol Istene?, ki áldón, fegyvere.

                                Még nem írtam le azt a verset,

                                              amit meg kell írnom.

                                Még nem öntöztem tiszta könnyel,

                                               Magyarország sírod.

                                De ideje lett, kőbevésett,

                                               Múltunk szégyenpadján,

                                Hogy legyőzzük a csontig égett

                                               sebet népünk torkán.

                                Magyarország, jó Balsors-testvér!

                                               s kik céltalan álltok.

                                A sírotok ássátok ismét,

                                               s balgán táncot jártok.

                                Mocsokban és sárban fürödtök,

                                              s koszban, ürülékben;

                                Elpusztultok: ha Jövőt őltök,

                                              lobbantok a széllel...

                                Adjátok vissza hegyeinket!'

                                             Wass Albert üzente.

                                És szívetszaggatóan intett;

                                             senki nem értette?

                                Nem állt élre, nem adta vérét?

                                             Más hegyeit védte?

                                De a sajátját, nemzedékét,

                                             majd ki óvja féltve?

                                Magyarország, drága, hazátlan

                                             népünk Csillagporban

                                Fekszik...: Nincs ma ki kiált, bátran,

                                              Igazságért szomjas?...

                           Testvérgyilkosságok,vándorló virágok.

                           Jajongó temetők,kisértet-villámok.

                           Atilla  bősz kardja,"Istennek ostora".

                           Könnyben izzó szemek,bánatos szép Haza;

                           Köszöntlek,Kedvesem,mint Égi szerelmet,

                           Kárpátok ölelő bércei neveltek;

                           Földanyánk,jó Anyánk becéző bús szava

                           Eljusson füledbe magyarok otthona!

                           Hitünk lángra gyúljon,Béke légy Életfánk,

                           Tisztuljon a nemzet,hibáink' üsd,nem mást!

                           Tüzzel-vérrel írjad,ez zászlónk jelszava:

                           Őseink tudása Jövőnknek Csillaga.

Már Ősideje nem felelt az Ég,