Kábulat

farao•  2012. július 12. 17:16

Pucéran ülsz, tüzes vizedben úszva,
beláthatatlan autósorod,
a bokrok kókadt árnyékát fogod,
néhány lépés szabad, fekszel az útra.

A gázpedál ma centit sem kopott,
vad végtelenbe seperve az utca,
bár hajítana szigonyként parittya,
tű-perc, a drága pénz órát lopott.

Hívod a sárga mellényes kék angyalt,
üzen, ma nem ér rá, küld szerelőt,
ki szabadítja ki a jó erőt?

Tarkára süt a nap, s mi fagyos arccal
szívjuk a füstöt hegymászók elől,
e kábulattól játszunk nevetőn.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

farao2012. július 13. 07:08

Köszönöm, kedves Mónika.
Üdv: farao

Harsanyi2012. július 12. 21:46

Nagyon jó. :)