Hollókéz-Kálnoky László: Kegyelet otárán c.v.

farao•  2014. január 5. 17:01

Molnár József: Hollókéz-Kálnoky László: Kegyelet oltárán c. versére

 


"Hová lettek a családi ereklyék?"
Egy átlag-éjen kutatom okát,
talán fagyos szél, mit isten okád?
Sírni kéne, s egy imát is rebegnék.

Talán jött a török veszedelem,
mit titokban behívtak a szobába,
talán szükségük lett egy zongorára,
hangjából értsék, mi a szerelem?

Vitték, mint kuruc-álmaink a sógor,
mint szabadságunkat a jó labanc,
ma vinné vizünket a sok ribanc,
kivágott tőkén elfogyott az óbor.

Szivárog hon földbe sav, lúg  s olaj,
menekül az ifjúság, csak el innen!
Ma hol jár dicső eszme, vérem ingem,
a becsület égetett tankokat.

Hol van a pusztító szavakat hintő,
hol van a hazug glóriás mitosz,
s hol istenként imádott Héliosz?
Hol vannak találmányaink? Ez intő!

Ások a sok kétes délibáb között,
tolvajok hollóként testem öröklik,
aki itt élt, örökre elköltözött?
„Szellemképüket az utódok őrzik.”

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

farao2014. október 20. 20:51

Kedves Marianna!
Köszönöm.
Ödv: Farao

mezeimarianna2014. szeptember 25. 05:37

bocs ez a gőz...lenyűgöz...

mezeimarianna2014. szeptember 23. 05:55

gazdag szóképeid még mindig lenyügőznek,gratulálok!!!

farao2014. január 5. 20:04

Köszönöm, kedves Erika.
József

BakosErika2014. január 5. 19:33

Emlékszem erre a pályázatra.
Gratulálok, nagyszerű vers lett.

farao2014. január 5. 19:22

Köszönöm, kedves Sea!
József

Törölt tag2014. január 5. 18:59

Törölt hozzászólás.